Előadások / Lilliput Társulat / 2024-2025

Mészöly Miklós

Sosevolt Cirkusz

„Délután. Vége a délelőttnek – dél van. A mi nevesincs falunkban úgy mondják: fahegyen áll a nap. Még a zenészek is árnyékba húzódnak ilyenkor, s mielőtt a finom ebéd után szundítanának, megfontolt szavakat raknak egymás mellé, hogy a hosszú délutánra bőven maradjon álmodnivaló…”

A meseszerzőként is igen termékeny Kossuth-díjas író, Mészöly Miklós különleges, finom és rebbenékeny története, a Jelentés egy sosevolt cirkuszról nem hagyományos mese. Inkább költői mozaik, amelynek kockáit a hétköznapi logika szabályait sutba dobva fűzi egymáshoz a szerzői fantázia. A rejtélyes atmoszférájú szkeccsekben a mindennapi élet jelenségei érnek össze az emberi értelmen túli világ íratlan törvényeivel. És hát mi lehetne érzékletesebb helyszíne ennek a különös világnak, mit a cirkusz? Ami, ráadásul, sosevolt… Vagy mégis talán?

A nyomok – néhány patalenyomat, megperzselődött fű, pár marék széna, kevés eltaposott hamu, kisebb-nagyobb lyukak, egy csorba tükör, satöbbi – mindenesetre arra utalnak, hogy mégis csak volt. És ha volt, akkor biztosan nem volt mindennapi. Például ilyen lehetett: a fellépők lakhelye ötkerekű lakókocsi – a hatodik a pótkerék, ez póznára tűzve forog a fejük felett, ha fúj a szél. A mutatványos állatok: egy zebra, amelynek az egyik oldaláról elvesztek a csíkok, egy szalmaoroszlán, amelyiket estéről estére megesz a zebra s másnap mégis egy új oroszlán cammog be a színpadra, három fekete papagáj, egy szakállas kutya, egy borotvált fejű macska. És Henye Egyed, a süket állatidomár még hortyogva is meghallja, ha a macska ugat, a kutya nyávog, a papagájok nyihognak, a zebra bőg, a szalmaoroszlán nyerít!

A Szigligeti Színház Lilliput Társulatának előadásának saját, külön bejáratú sosevolt cirkuszában ilyen és ehhez hasonló váratlanságokra számíthat az érdeklődő néző. Érzékeny, szenvedélyes és gyermekien kíváncsi figyelemmel alkothatja újra a bábszínészek segítségével ennek a különleges, finom és rebbenékeny világnak egy-egy szeletét. „És a többi, amit csak ezután veszünk észre! Hiszen a rét olyan nagy… Kutassatok tovább!”