Előadások / Nagyvárad Táncegyüttes/ 2024-2025

Ingmar Bergman

Suttogások és sikolyok

Ingmar Bergman “Suttogások és sikolyok” című filmje a halál és a családi kapcsolatok mélységeit kutatja. Pontosabban három nővér és egy szolgáló életének egy tragikus szakaszát követhetjük nyomon. Az adaptáció fizikai színházi formában kívánja megragadni a téma érzelmi intenzitását, megjelenítve a szereplők belső küzdelmeit, testbeszéden és mozgáson keresztül.

A történet középpontjában Agnes áll, aki súlyos beteg és haldoklik, rákos. Az ő szenvedései és haláltusája dominálják a tervezett előadás első felét. A nővérek, Karin és Maria, valamint a hűséges szolgáló, Anna, körülötte vannak, kiszolgálják őt, próbálják elviselhetőbbé tenni napjait, enyhíteni fájdalmát. A látszólag egészséges nők élete sem felhőtlen: nyomorult a múltjuk a jelenben meg férjeiktől szenvednek. Feltevődik tehát a kérdés, hogy éltünkben ér minket a lehető legnagyobb szenvedés és a túlvilág lesz a megváltás vagy éppen a földi lét egyfajta paradicsomi állapot és halálunk után következik a tetteink miatti bűnhődés. Esetleg elkerülhető- e a mindenkori kín, vagy előbb utóbb mindenkit utolér? Ez és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a fizikai színház eszköztárával. Rituálészerű jelenetekkel ábrázoljuk Agnes szenvedéseit, közel hozzuk a nézőhöz a fájdalmat és a halált.

A darabban a nővérek közötti feszültségek és múltbéli sérelmek fokozatosan felszínre törnek. Karin hideg és elzárkózó, míg Maria kedvesebb, de felszínes és önző. Az előadás során flashback jelenetekben ismerhetjük meg a nővérek közös múltját. Anna, a szolgáló, aki elvesztette saját lányát, különleges kapcsolatot ápol Agnes-szel. Az ő gondoskodása és szeretete kontrasztot képez a nővérek ridegségével. Agnes halála után a nővérek kénytelenek szembenézni saját érzelmeikkel és kapcsolataik igazságával. Az előadásban a belső küzdelmek, a bűntudat és a megbékélés folyamata kerül középpontba. Az utolsó jelenetekben a nővérek és Anna közötti dinamikák kiéleződnek, miközben mindannyian próbálnak valamilyen módon továbblépni. A darab végére a nézők betekintést nyernek a karakterek belső világába, ahol a kimondhatatlan érzések és a rejtett igazságok is felszínre kerülnek. A mi esetünkben a Suttogások és sikolyok nemcsak a halál és a szenvedés, hanem a szeretet és a megbékélés történetévé is válik.

Kritika, recenzió:

Mihai Brezeaznu: Trei surori - Suttogások és sikolyok / Strigăte și șoapte la BukFeszt, 2024

Mircea Morariu: O liniștire, o mângâiere, o alinare