Páskándi Géza

A bosszúálló kapus

Groteszk két részben

A színház új stúdiótermében bemutatott Páskándi-darab óriási siker volt. Szabó József rendezésében az abszurdoid, akkoriban groteszknek nevezett mû õsbemutatója az erdélyi színháztörténet fontos momentuma volt. A bosszúálló kapus, amint Robotos Imre írja, „felfedi a jelenségek komikus értelmetlenségét, hogy eljusson az ésszerûtlenség tragikus összeütközéséhez.” A portás-hatalom megtestesítõje Szakál Dani, a maga lábnélküli életével, kerekesszékhez kötött mivoltával megszolgálja ezt az elnyert hatalmat, emberségének teljes feladásával. A darab arról szól, hogy „az ember elembertelenedhet, ha embertelen világban él”(Bölöni Sándor). A lábnélküli portás a másik portásnak jelentkezõ szintén lábnélkülit falná fel, míg végül az utóbbi öli meg ellenfelét, mert az értelmét vesztett dogmává torzított eszme mindent elpusztít maga körül. „A bosszúálló kapusban a néptõl elidegenedett hatalom és az ezzel a hatalommal kötendõ kompromisszum drámai elemzésébõl, és a kompromisszumot keresõ, talajt vesztett kisemberek szélmalomharcából épít Páskándi Géza szilárd drámai szerkezetet” – vallja a darab rendezõje, Szabó József.
Sajnos, az akkori idõk hivatalos kultúrpolitikája a nagy siker ellenére (vagy talán éppen azért?) néhány elõadás után letiltotta a darabot.

 

Szereplők:

Bemutató: 1971.04.01