Szigligeti Ede

A cigány

Ihász Aladár érdemes mûvész színészi mûködésének 50 éves jubileuma alkalmából

Zenéjét átdolgozta, karnagy: Matolcsy Zoltán

Eredeti népszínmû három felvonásban, zenével, népdalokkal

Történik 1840-ben, a két utolsó felvonás néhány hónappal késõbb, Várszegi jószágán.

„Száznégy éves színmû, mégsem veszített jelentõségébõl. Népszínmû, mégsem osztozik az elavult mûfaj sorsában. A Cigány annak köszönheti örök népszerûségét, hogy tömérdek szórakoztató fordulata ellenére vádbeszéd azok ellen, akik a bõre színe szerint ítélik meg az embereket. Zsigát Ihász Aladár alakítja, aki ezzel a szereppel ünnepli színészi pályafutásának 50. Évfordulóját.” (Fáklya)
„Szigligeti darabja A cigány (1853) címû népszínmû, amely a cigányromantika legjellemzõbb alkotása. Bár eszményített képeket fest, de – Eötvös A falu jegyzõje nyomdokain haladva – egyben a demokratikus tendencia hordozója is. Egy letelepedett cigány család történetét, és az õket érõ atrocitások sorát mutatja be. Cigány alakjai: Zsiga, az öreg és becsületben megöregedett kovácsmester, sok népies és humoros vonással, de karakterében megjelenik a cigányokra jellemzõ alkudozás is; gyermekei: Peti és Rózsi, már «nem cigány» figurák, inkább szentimentális, érzelmeik által motivált alakok. Természetesen az alapproblematika az, hogy mindketten egy-egy másik falusi, nem cigány fiatalba lesznek szerelmesek, a szülõk az etnikai különbség miatt ellenzik a szerelmet, és minden eszközzel el akarják szakítani egymástól a fiatalokat. Az ellenszenv egyetlen oka az elõítélet. Zsiga mondja ki a kérdést: «Hát a cigány az nem ember?»
A darab során bekövetkezõ akciók és reakciók során bárki levonhatja a konzekvenciát, hogy Zsiga és gyermekeinek viselkedése és jelleme tisztább és becsületesebb, mint a magyar szereplõké, nyilván e disszonancia bemutatása volt Szigligeti célja is.
A történetben tehát Rózsi szereti Gyurit, egy nagygazda szegény rokonát, Peti szerelmes a szomszéd Évibe, akinek rátarti anyja a majd nagy vagyont öröklõ Gyurihoz akarja kényszeríteni a lányát. A fiúknak sorsot kell húzni, aki rosszat húz, annak el kell mennie katonának 16 évre. A vesztes Gyuri helyett Peti vonul be, hogy Rózsi és Gyuri egymáséi lehessenek, neki úgy sincsen esélye megkapni Évit. A falusiak hírbe hozzák Rózsit Ferenccel, az urasági gazdahajdúval, Gyuri elhiszi a rosszindulatú pletykát, és elhagyja Rózsit, aki ebbe beleõrül. Közben eltelik néhány év, megjelenik Peti egy elegáns magyar úrral, aki meghallotta a Taljánországban szolgáló Peti hegedûjátékát, és felismerve a tehetséget, kiváltotta a fiút, és taníttatni akarja. Az õ megjelenésük rendbe hoz mindent, a gonoszokat leleplezik, a két szerelmespár újra egymásra talál. A dalbetétek Doppler Károly szerzeményei, magyar népdalokból és egy cigány dalból (Mondd meg rajkó bírónak) születtek.
A darab mondanivalója így hangzik: «Minden ember egyenlõ, bõre akár fehér, akár barna, a becsületes szegény igazsága gyõz a gonosz gazdagokkal szemben.»” (Szõllõssy Anna)

Szereplők:

Bemutató: 1957.11.15