Olexandr Jevdokimovics Kornyijcsuk

A fehér köpeny (Platon Krecset)

Színmû három felvonásban, öt képben

Forditó: Gábor Andor

„Platon Krecset fiatal szovjet sebészorvos lakásán vagyunk. Az asztal ünnepélyesen meg van terítve, vendégeket várnak. Akire azonban a vendégek várakoznak, maga a házigazda Az idõ telik s a meghívottak bágyadtan elbóbiskolnak. Platon Krecset nem jön, mert ebben a pillanatban is kezében éles mûtõkésével az operációs teremben küzd a halál ellen.
A férfi nem akármilyen orvos. A saját útján halad, vakmerõ és bátor, nem mechanikus orvos, mint kollégája, aki minden évben megtölt betegei nevével egy vastag könyvet, és mindig csak számokban beszél.
Platon Krecsetet nemcsak szeretik és csodálják, de irigyei és ellenségei is vannak. Köztük a város egészségügyi osztályának vezetõje, egy tudatlan asszony.
A vendégsereg, amely elunja a várakozást, arra az álláspontra jut, hogy elhalasztja a születésnapot egy szerencsésebb alkalomra, és elmennek. Rövidesen csengetnek, de nem az orvos érkezik haza, hanem egy beteg. A beteg magas pártember, aki a lányával érkezik. Lida és Platon Krecset között vonzalom alakul ki annak ellenére, hogy a fiatal lány építészmérnöknõ és õ tervezi a város új szanatóriumát, amely nem mindenben nyeri el Platon Krecset tetszését. Apját viszont, aki súlyos szívbeteg, megmenti a biztos haláltól. A mûtét közben elbeszélgetnek és a magas vezetõségi beosztású ember kiismeri az orvost. Nem engedi, hogy ellenségei elveszejtsék. Pedig hajszát indítottak ellene.
A hajsza annyira kimeríti a fiatal orvostudóst, hogy amikor autószerencsétlenség ér egy népbiztost, akin halaszthatatlanul segíteni kell, úgy érzi, bizonytalanná válik kezében a mûtõkés. Csak Lida apjának biztatására vállalja a mûtétet, mellyel megmenti a népbiztos életét, de õ maga ideglázzal eszméletét veszti.
Amíg betegen fekszik, kitisztulnak az események. Munkájáról tudomást szerez a Központi Bizottság, áldozatos munkásságáért, magas orvosi tudásáért két havi külföldim utazással tüntetik ki õt és a feleségét.
Szûk látókörû, tehetségtelen egyének pillanatnyira háttérbe szoríthatják az igazi tehetségeket, azonban a Párt idejében felismeri az értékeket és mindenkit érdeme szerint ítél meg – ez az író színmûvének egyik igazi tanulsága.” (Az elõadás mûsorfüzetébõl)

 

Szereplők:

Bemutató: 1949.12.17