I.D.Sîrbu

A jóreménység bárkája

Dráma három felvonásban

Forditó: Szombati Gille Ottó

„A szerzõ, aki maga is jól beszéli a magyar nyelvet, izgatottan várta darabjának magyar nyelvû õsbemutatóját: Vajon hogyan hangzanak majd szavaim Ady nyelvén?... De bízom színmûvem mondandójában, szimbolikájában, 15 esztendõvel megírása után a világot talán még inkább fenyegeti egy nukleáris háború veszélye. Erkölcsi és politikai jogunk azt remélni, hogy ennek a világnak a «Bárkáját» nem süllyesztik el. Harcolnunk kell azért, hogy a remény egy pillanatra se hunyjon ki. Mert az a «Bárka», amelyen meghal a remény, már nem emberi; annak már nincs jövõje…” (I.D. Sîrbu, a szerzõ)
A jóreménység bárkája sajátosan értelmezi, súlyos filozófiai utalásokkal a bibliai özönvíz mítoszát, mint az emberiség egyik legnagyobb megpróbáltatásának jelképét, amelybõl a remény mégsem veszett el, hiszen megmenekült az érték és tovább élt maga az Élet. Ennek a reménynek a jegyében írta metaforikus mûvét a szerzõ áttételesen a mai világra alkalmazva, hiszen az atomháború veszélye egy újabb, talán legyõzhetetlen özönvizet jelentene, amely ellen mindenkinek fel kell lépnie. És a darabban megjelenõ Noé és Noah mellett, mint õsapa és õsanya motívum mellett, akiknek a tapasztalása nem tûnhet el a semmibe, akiknek a tudását át kell adni az eljövendõ nemzedéknek, a jelenlévõ rossz, a pusztítás szelleme végül is nem gyõzedelmeskedik. A jövõt magukban hordozó Jafet és Ara tovább élnek, nekik nem szabad meghalniuk.
 

Szereplők:

Bemutató: 1983.10.16