Heltai Jenõ

A néma levente

Vígjáték három felvonásban

Mátyás király uralkodása idején játszódik a darab cselekménye. Mátyás vitéze, Agárdi Péter Olaszországban beleszeret egy szép olasz hölgybe, Ziliába. Barátnõi is pártolják a szép magyar vitézt, de a hölgy nem akarja fogadni. Ám Agárdi Péter ravasz csatlósa, Beppó bejut a palotába és remek szónoklatával ráveszi Ziliát, hogy fogadja a vitézt. Agárdi Péter azonban hiába vallja meg szerelmét, Zilia hajthatatlan. Búcsúzóul egy csókot kér. Zilia teljesíti kívánságát egy feltétellel: három évi némaságot kell fogadnia. Egy év elteltével újra megjelenik Beppó és elmondja, hogy otthon Néma Péternek hívják a gazdáját, és hogy nincs orvos, aki meggyógyítaná, pedig a király nagy jutalmat tûzött ki annak, aki megtöri némaságát. Zilia öntelten útra kél, tudván tudva, hogy a némaságot egyedül õ oldhatja fel, miközben szép summa is ütheti markát a gyógyításért.
Mátyás udvarában azonban Agárdi Péter továbbra is tartja fogadalmát, Ziliára pedig a halál vár, mert Mátyás jutalmat ad annak, aki gyógyít, de halál vár a sarlatánokra.
A cellában utolsó éjszakáját tölti, mikor megjelenik a bakó, Setét Lajos, pontosabban a bakónak öltözött Agárdi Péter, akinek Zilia megvallja, hogy beleszeretett a vitézbe. Agárdi ekkor felfedi magát és boldogan járulnak a király elé, hogy elnyerjék áldását.
„Agárdi Péter akkor kezd igazán tetszeni, amikor már nem rajong és sóvárog, nem könyörög és alázkodik, hanem amikor hangtalanul is beszédesen büntet, és olyan leplezetlen nyíltságra kényszeríti választott asszonyát, ami egyszeriben lefejti a romantikus megközelíthetetlen nimbuszát. Zilia és Péter történetében az élet szeretete gyõzedelmeskedik, az a derûs optimizmus, ami a reneszánsz eszmei áramlatát olyan vonzóvá teszi a mai ember számára.” (M. Implon Irén, Fáklya)
 

Szereplők:

Bemutató: 1959.08.15