William Shakespeare

A windsori víg nõk

Vígjáték négy részben

Forditó: Hevesi Sándor

„A komédiában angol polgárasszonyok leckéztetik meg a pénzéhes szoknyabolondot, a vénülõ, potrohos Falstaffot.
Windsor város fogadójában telepedett le csatlósaival Sir John Falstaff. Kifogyott az aranyakból, hát nem sokat teketóriázik: két jómódú polgárasszonyt. Fordnét és Page-nét szemeli ki, hogy szerelmükkel és férjük pénzével boldogítsák. Azonos szövegû levélkével környékezi meg mindkettõjüket. A barátnõk azonban elárulják egymásnak titkukat, és elhatározzák, hogy keményen megleckéztetik a vén imposztort. De a két férj is értesül a lovag szándékáról, mert csatlósai jó borravaló reményében elárulják urukat. Page nem sokat hederít a pletykára és bízik asszonya hûségében. De Ford amúgy is féltékeny természetû, ezért Brook néven bemutatkozik a lovagnak, azt állítja, hogy régóta reménytelenül szereti Fordnét, és az õ közbenjárását kéri. A gátlástalan Falstaff jó pénzért erre is hajlandó, be is számol aztán esetrõl esetre minden találkozásáról és újabb tervérõl a féltékeny férjnek. Így történik, hogy Falstaff elsõ titkos látogatásakor megjelenik a dühöngõ férj és felkutatja az egész házat. Csak az asszonyok eredetileg ugratásnak szánt ötlete menti meg a tilosban járó lovagot: szennyes ruhák között, nagy kosárban lopják ki a házból és a mosnivalóval együtt a Temzébe dobják.
De a váratlan fürdõ sem hûti le a vén gavallér vérét. Második látogatásakor vénasszonynak öltözve kénytelen menekülni a gyanakvó férj elõl. Az már Fordné furfangja, hogy éppen annak az öreg banyának a gúnyájába bújtatta, akit Ford kitiltott a házából. Így aztán a házigazda alaposan elnáspágolja, anélkül, hogy sejtené: valóban azt veri, akire olyan dühös.
De az asszonykák nem akarják tovább folytatni férjük bolondítását: elárulják titkukat és most már õket is bevonják a Falstaffnak állított utolsó kelepce elõkészítésébe. Ráveszik a lovagot, hogy éjfélkor jelenjék meg az erdõben a mesebeli vadász maszkjában, agancs koszorúzta fejjel a szerelmes találkára. Az asszonyok csatasorba állítják a fél várost a tréfa érdekében: tündérnek, manónak, erdei népnek öltözik Windsor majd minden lakója. De van még egy rejtett cél: a Page házaspár onnan szeretné oltár elé szöktetni lányát, ki-ki a maga választottjával. Ám a nagy forgatagban a lány szerelmével esküszik meg. A vén agancsos pedig felsül. A végén mindenki jó képet vág a mókához, még a pórul járt lovag sem kivétel.” ( Színházi Kalauz)

 

Szereplők:

Bemutató: 1963.07.04