Szophoklész

Antigoné

Ógörög tragédia

Forditó: Trencsényi-Waldapfel Imre

„Az Antigoné címû ókori tragédiában a rideg hatalomvágy és a nemes szívekben élõ törhetetlen szabadságszeretet ellentéte fejezõdik ki a két fõalak – Kreón és Antigoné – tragikus összecsapásában.
A testvérháborúra kelt fivérek egymás kezétõl pusztulnak el. De Théba ura, Kreón csak annak enged díszes temetést kettejük közül, aki a haza védelmében esett el, a másikat azonban tilos eltemetni, holtteste legyen az enyészeté.
Antigoné, a hûséges nõvér, aki egyébként Kreón fiának, Haimónnak jegyese, nem tud meghajolni a zsarnoki parancs elõtt. Szívében erõsebb az istenek törvénye: a halott ne maradjon temetetlen. Mivel húga, Iszméne nem mer vele tartani, egyedül keresi fel szerencsétlen bátyja holttestét és a temetés jeleként behinti homokkal, miközben áldozatot mutat be mellette.
Kreón a tilalom megszegéséért iszonyú haragra gerjed és szörnyû büntetéssel sújtja Antigonét. Megparancsolja, hogy egy távoli sziklabarlangba falazzák be a lányt, hogy ott pusztuljon el. A nép a lánnyal érez, még Haimón is szembefordul apjával. A vakjós is józan megfontolásra igyekszik rávenni a zsarnokot. Megjósolja, hogy ha nem temetteti el a holttestet és nem szabadítja ki Antigonét a sziklabarlangból, elveszíti saját gyermekét. Kreón végül is visszavonja parancsait. De már késõ. Antigoné öngyilkos lett sziklabörtönében és Haimón is önkezével vetett véget életének. A királyné pedig, fia pusztulásának hírére, kétségbeesésében megöli magát. Kreón pedig összeomolva bánja meg embertelen zsarnokságát.” (Színházi Kalauz)
Az elsõ magyar Antigoné Jászai Mari volt. Nagyváradon is elõadta a Rhédey-kertben, a szabadtéren emelt színpadon, korhû díszletek között.
 

Szereplők:

Bemutató: 1962.01.11