Ulrich Plenzdorf

Az ifjú W. újabb szenvedései

Országos bemutató

Filmszcenáriumból színpadra alkalmazta és rendezte: Szabó József

Zenés történet két részben

Forditó: Tandori Dezsõ

„Plenzdorfnak, az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) jelenlegi „enfant terrible”-jének darabja eredetileg filmszcenárium volt, majd ebbõl készült a színpadi változat. Ebbõl következõen cselekménye – egy szétköltözött szülõk csellengõ, alkalmi munkából élõ, a társadalmi konvenciók ellen hõzöngõ beat-zene rajongó, Goethe Wetherét gúnyoló, majd egy találmány konstruálásakor áramütés következtében elpusztuló fiának története, közhelyszerû mondatokkal fogalmazott, csak a cselekmény csomópontjait vázlatosan kidolgozott anyag. Ebbõl készült aztán Szabó József színpadra alkalmazása által a nagyváradi elõadás.

Mintha beat-koncert kezdõdne, a színpad hátterében egy emelvényen a Metropol együttest látjuk, akik a rendezõvel közösen, a darab országos sikert aratott dalainak szövegét és zenéjét alkották. A zsinórpadlásról leeresztett fotókompozíciók – vietnami kivégzések, az ifjú W. arcképe -, reflektorok, melyek az elõ- és háttérszínpadot, a jelent és a múltat, a fiú halálának okát nyomozó apa útját megvilágítja, a gyermekkori színes játékkockákat idézõ díszletek – szolgál a történet keretéül. A rendezõ nemcsak az elõadást végigkísérõ állandó, érzelmileg is indokolt zeneszámokkal hangsúlyozza a cselekmény példa beszéd jellegét, hanem a különbözõ idõsíkokban játszódó, lazán összefüggõ eseménysort is az eredetinél logikusabb sorrendbe szerkesztette, hansúlyozva oknyomozó töprengését a mai tizenévesek szókimondó, a társadalomban zaklatott lélekkel önmaguk helyét keresõ magatartásán. Pontos rajzolatát adva a szétszakadt generációknak.” – Gyõrffy László, Magyar Hírlap

„Az ifjú Edgar Wibeau lobogó, hosszú hajával, farmernadrágjában, vagány beszédével, kamaszos arroganciájával goethei hõssé válik, mert szenved s nemcsak a tizenévesek gyermekes szenvedései jutnak osztályrészéül, hanem minden korok minden hõséé, akik nélkülözik az emberi élet ragyogását, fõ értelmét és melegét: a szeretetet.” – Marton Lili, Fáklya

„Szabó József …teljes játékteret adott egy nemzedékinek nevezhetõ életérzés kifejezésére, újrateremtette szó, mozgás és zene egységét…Ezen a nagyváradi Plenzdorf-elõadáson nem dalbetétek hangzottak el, hanem szinte azt mondhatni, egy beat-oratórium hallgatói lettünk…amelyben színpadon újrateremtett drámai helyzetekben a szereplõk az önkifejezésnek ezt a módját is felhasználták.” – Kántor Lajos, Utunk

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1973.11.21