Maróti Lajos

Az utolsó utáni éjszaka

Országos bemutató

Abszolút történelmietlen játék két részben

„Giordano Bruno megégetését annak idején – anno 1600 – váratlanul elnapolták… így kezdhetném darabom ismertetését, de nem felelne meg az igazságnak… a darab ihletõje egy szobor. Giordano Bruno szobra Rómában, a Campo di Fiorin, az egykori máglya helyén… Néhány évvel ezelõtt pár hónapon át nap mint nap ott sétálgatta, a szobor alatt, s a gyümölcsárusok és halaskofák életvidám nyüzsgése közepette tudományos töprengések helyett inkább azon morfondíroztam, mirõl beszélgethetett volna VIII. Kelemen az életbe szerelmes Giordano Brunoval ha – mondjuk – az utolsó éjszakán makacs álmatlansága miatt magához hívatta volna a halálraítéltet… játszani kezdtem a képtelen szituációkkal, és ebbõl a szellemi játék örömébõl született a színpadi játék, amelynek – nyilvánvaló – Giordano Bruno nem témája, hanem csak ürügye, lévén problematikája a hit és értelem, a dogmatizmus és szabad gondolkodás, a vak meggyõzõttség és módszeres, elõre vivõ kétely – valamennyi olyan dilemma, melynek keservességét századunkban is át kell élnünk…” – Maróti Lajos, az elõadás mûsorfüzete

„Történelmi tény, hogy a Giordano Brunóra kiszabott ítélet végrehajtását egy nappal elhalasztották…Mirõl beszélgethetett volna Róma püspöke egy máglyára ítélt eretnekkel, aki nem holmi közönséges bûnben, hanem az egyház szellemi hatalmát fenyegetõ tanok hirdetésében találtatott vétkesnek?. Ez a kérdés izgatja a szerzõt…Az agg pápa magához rendeli Giordano Brunót, hogy bevallja neki, már régóta tudja és hiszi: a világegyetem végtelen. Sokkal elõbb rájött erre, mint Bruno, akit arra szemelt ki, hogy máglyájának fényével világítsa meg az új tanítás igazát. Mi több, kész arra is, hogy az elítélttel ruhát cserélve, maga vállalja a halált. A drámai helyzet kétségkívül érdekes…” – S. Németh Antal, A Hét

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1974.03.07