Stanis³aw Ignacy Witkiewicz

Az õrült és az apáca

Színmû

Forditó: Kerényi Grácia

Witkiewicz (1885 – 1939), vagy Witkacy, ahogy a mûveit írta alá, az abszurd drámairodalom egyik elõfutára volt, ugyanakkor festõként, fényképészként, filozófusként és elméletíróként is jelentõset alkotott. Gyerekkorában szülei otthon taníttatták, saját módszereikkel. Édesanyjától zongorázni, apjától festeni tanult, ugyanakkor a kor leghíresebb professzorai is gyakori vendégek voltak a szülõi házban, így nem csoda, hogy már nyolc évesen egy rövid drámát írt, serdülõ korában egyéni kiállítással jelentkezett és ekkor már saját filozófiai rendszerén dolgozott. Kortársai körében inkább tartották õrültnek, mint zseniális gondolkodónak, így mûvei csak a halála után több évtizeddel válthattak ki igazán nagy hatást.

Witkiewicz szerint a világ lélektelen automaták tömegévé vált. A metafizikai élményt pedig semmi nem tudja már kiváltani. Sem a filozófia, sem a vallás nem képes erre, a mûvészet az egyetlen, ami megállíthatja a katasztrófát. Az õrült és az apáca önéletrajzi ihletésû mû, mely egy nem reális térben („A Döglött Nyuszihoz” elnevezésû elmegyógyintézetben, a dühöngõk cellájában) játszódik, ahol Walpurgot, az õrült költõt kezelik. Ebben a térben vonulnak fel az egyház és a tudomány sajátos figurái, akik fel akarják oldani Walpurg komplexusát.

Együtt lenni, feloldódni az ismeretlenben, megszabadulni a korlátainktól, a félelmeinktõl. Elismerni egymást, akár õrültként is, elfogadni egymást, mégha irracionálisak is a cselekedeteink. Kiszabadulni a kényszerek alól, megszabadulni a bûntudattól nehezen lehet és ára van, mégha segítenek is nekünk levenni a kényszerzubbonyt. Kik az õrültek és mennyire azok, hol van a normalitás és az õrület határa? El lehet-e választani ezt a két dolgot egymástól? Ha el, akkor mivel? Witkiewicz Az õrült és az apácában megmutatja, majd eltûnteti a falakat. Nem lerombolja, hanem ajtót nyit az ismeretlen felé.

Szereplők:

Bemutató: 2007.11.24