Katona József

Bánk bán

Dráma három felvonásban

„A Bánk bán egyértelmûen lázadó, forradalmi dráma; hõse, Bánk, tisztségénél fogva a király képviselõje, az ország züllésének és saját személyes sérelmének hatására, lépésrõl lépésre, konok következetességgel és visszavonhatatlanul eljut a lázadás ellenzésétõl a lázadás céljának, a királyné meggyilkolásának véghezviteléig és tettét minden látszat ellenére sem bánja meg. Bár az utolsó felvonáson érzõdik, hogy fodulataiban, dramaturgiájában a Habsburg-cenzúra kibékítésének, vagy inkább félrevezetésének szándéka bujkál, ezzel a felvonással sem ítéli el a szerzõ Bánkot és nem menti fel Gertrudist. A királyné cinkosságát Melinda megrontásában igen-igen halványan cáfolja Myska bán, hiszen Gertrudis, ha nem is játszott össze Ottóval, akkor, pillanatnyilag, a bájital ügyében, mégis emlékezhetünk arra, hogy az elsõ felvonásban õ uszítja öccsét a nagyúr feleségére. Myska bán felmentõ szavai megnyugtatják a szerelmes, gyászoló királyt s a cenzort, de nem ellensúlyozzák katona vádiratát. A királyi kegyelem – Bánk büntetésének «istenre bízása» – nem annyira nagylelkûség, mint inkább a félelem kényszere, hiszen Endre kérésére az egy udvari ember, Solom mesteren kívül, nincs, aki «királynéja nevéért» Bánk ellen kiálljon. S különben is, nem annyira Melinda, mint inkább az ország megrontása miatt éri Gertrudist az író vádja s ez a vád egyáltalán, még látszólag sem esik el. Endrének tapasztalnia kell asszonya ravatala mellett is a nemzet könyörtelen gyûlöletét a halottal szemben. A lázadás árnyéka borul a gyászba borított palotára, s a «királyi kegyelem» ezt a lázadást próbálja leszerelni.” (Elõre, Halász Anna)

Szereplők:

Bemutató: 1958.04.05