Eugene O’Neill

Boldogtalan hold

Színmû három felvonásban

Forditó: Vas István

„Eugen O’Neillrõl a modern dráma elsõ nagy amerikai képviselõjérõl Örkény István így ír:
«O’Neill nem tûr meg semmit. Ami megszépíthetné a bûnt, s a bûnhõdésben nem ismer enyhítõ körülményeket. Hõseit nem a társadalommal, hanem csak egymással szembesíti. Velük született szenvedélyek és ösztönök uralkodnak rajtuk, a szerelmet és a gyûlöletet a vérükben hordják, ez az egyetlen törvény, amelyet ismernek, ennek jegyében ítélkeznek egymás felett…» Valóban, e nagyszerûéletmû felteszi a gyötrõ kérdést, mely az író személyes életérzésébõl fakad: miért boldogtalan az ember, az emberiség? Szenvedélyesen kutatta az ember természetét, a lélekben végbemenõ folyamatokat. Közelebbrõl foglalkoztatta az egyes ember élete, egy adott személy bonyolult jelleme, magatartása.
Saját életébõl meríti a témáját a Boldogtalan hold címû mûvének. A robogó élettõl elszigetelten egy rozoga farmon él Phil Hogan gazda, Josie lányával és Mike fiával. Minden napjuk a nehéz földmunkában telik, mely szinte jellemüket is durvává formálja. Mike nem is bírja sokáig és elszökik otthonról. Josie leány lévén rá van utalva, hogy tovább folytassa egyhangú életét, részeges, gorombáskodó apja mellett. Az emberekkel – de a lányával is – való kapcsolatának tükrében állítja elénk a szerzõ Phil Hoganban a 20. század húszas éveiben vergõdõ amerikai farmer életét. Nagy szenvedélyû, fortélyos ember, álmait azonban csak illúzióiban éli ki.
Josie, a leánya, apjával együtt élei színtelen, egyhangú életét. O’Neill csodálatosan ecseteli a lány lelkivilágát. Ez a mocskos szájú, mocskos ruhájú, iszonyúan nagydarab parasztleány oly gazdag lelkileg… Maszk alá rejti nõiességét, gyöngédségét, hogy aegy adott pillanatban elõttünk álljon a lelkileg és testileg tiszta, szeretetre és szerelemre vágyó, boldogtalan leány.
Tyron James, Tyron család egyik részeges tagja, egy valószerûtlen éjszakán kerül a nézõ elé. Jóságot és szeretetet kerget részegségi rohamaiban, azt a tiszta szeretetet és jóságot, amit csak anyjától kapott.. eljön a farmjára, amit Phil Hogan bérel, hogy kiöntse Josienak boldogtalan lelkét. Szereti a leányt. Nem akarja alkalmi szeretõi közé sorolni. Többre becsüli õt. Majd lerészegedve, egy drámai hangú monológban tárja elénk tragikus, semmit sem érõ életét. Josie zárszavában így jellemzi. «Bárcsak teljesülne a kívánságod és álmodban meghalnál, Jim, én szerelmem! És bár az örökkévalóságban elnyernéd a békét és a bocsánatot.»” (Kovács István, Fáklya)

„A Boldogtalan hold hõsei így élnek: szeretetre vágyva és örökös magányosságra kárhoztatva, mintha hetedíziglen bûnhõdniük kellene azért az eredendõ rosszért, ami az Újvilág alapjaiba beépült. (O’Neill nem közvetlenül beszél a társadalmi okokról, mégis kivételes erõvel érezteti velünk az emberi sorsok társadalmi meghatározottságát.)
És milyen ártatlanul bûnhõdik Josie, ez a megtermett, csúfszájú, de csupa-lélek ír parasztlány, aki oly «asszony mindenesül», egy darabka édes, meleg anyaföld, de szerelmet nem adhat, ez a «végzete», hogy hiába õrizte meg a tisztaságát Jim Tyronnak – inkább ringyónak hazudva magát - , de azon a boldogtalan éjszakán, amelyet oly tragikomikusan csúffá tesz apjának võ-kerítõ ravaszkodása, Jimnek mégis az egyetlen, örökre elveszített anyai szeretet vigaszát tudja adni .” (Kacsir Mária, Elõre)

 

Szereplők:

Bemutató: 1969.11.15