Valentyin Katajev

Bolondos vasárnap

Zenés bohózat két részben

Forditó: Barta András

„Jó jel, ha egy bohókás vígjáték úgy kezdõdik, hogy mulatunk a neveken. Mert hogy van a darabban, illetve a Napraforgó üdülõben egy önreklámja szerint veszedelmes nõhódító, akit Leo Bujkalovnak hívnak. A sok galibát okozó anyagbeszerzõ neve Zürcsev. Az unatkozó professzorné Dundina. Az ideges orvosnõ: Sokkova. A másfél évig a jeges tengeren szolgáló hajóstiszt, úgyis mint ifjú férj: sóvárgó. A „jobb vendégekkel” felettébb figyelmes igazgatónõ: Sznobkova. Terjed a bonyodalom, mely onnan ered, hogy iksz nem találja meg ipszilont, de keresés közben összecserélõdik az egész ábécé. Vagyis a buzgó anyagbeszerzúõ kiutalást keresõben beszerez magának egy híres álfeleséget, az álfeleség szakít alig megtalált igazi párjával, Leo sok mindenkivel találkozik, miközben egyvalakitõl bujkál, a csapongó fantáziájú Dundina visszatalál a családi gáztûzhelyhez. Végül minden rendbe jön, a napközi otthon kiságyainak is kiutaltatik a festék, a levitézlett oroszlán remegõ töltõtolla jóvoltából…” – Implon Irén, Fáklya

„A Bolondos vasárnapról az mondható el, hogy egészében inkább színvonalas szórakoztató ipar, mint mûvészet jegyében fogható fel, mégis meg volt az a különleges íze , ami hajdanán nem egy régi váradi operettnek vagy vígjáték elõadásnak…gyakran úgy vagyunk, hogy egy túl harsány komédiázás, nagyon rózsaszín operett után amolyan kiürültséget érzünk; vagy ragacsosságot, mint édességfogyasztás után. Itt azonban másközérzettel távozhatott a nézõ: akármilyen banálisnak hangzik, mégis az a helyénvaló kifejezés, hogy felhangolódva, sõt felüdülve…” – Szõcs István, Elõre

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1980.01.11