Lev Tolsztoj

Feltámadás

Dráma három felvonásban

Forditó: Németh László

„Tolsztoj a regényt a 19. század utolsó évtizedében írta. Fõhõse, Nyehljudov, Tolsztoj lelki rokona. Döbbenetes élményei arról gyõzik meg, hogy a bíróságokon elítélt emberek túlnyomó többsége ártatlan, hogy az igazi bûnösök nem a tömlöcök lakói, hanem az uralkodó osztályok, az államgépezet, amelynek erõszaka szüli a bûnt. S ez azért történik így, mert az intézmények vezetõi nem az embereket látják az elõttük állókban, hanem csak hivataluk merev kötelmeit és osztályuk minden áron védendõ elõjogait. Az egyház pedig hozzájuk szegõdik, az állam és az erõszak eszközévé válik.
Tolsztoj kiindulási pontja forradalmi. De ne az a csúcspont, ahová ezek után feljutott. Mert ez a lélektisztulás lenne, ahol eljönne Isten országa minden ember lelkében külön s az egész világon egyszerre.” (Kozma Eliza díszlettervezõ, az elõadás mûsorfüzetében)
„Ezt a nagy terjedelmû, bonyolult lelki fejlõdéseket bemutató, számos alakot szerepeltetõ regényt színpadra alkalmazni csak engedmények árán lehetett. Az a változat – a Kovách Aladáré -, amelyet a váradi színház választott, s jól alkalmazott módosításokkal színre hozott a regény lényegét adja. Igaz, hogy Tolsztoj regényének legfõbb érdeme, a széles skálájú társadalom-ábrázolás alig néhány jelenetre zsugorodott. Nyehljudov alakja kissé háttérbe került, bûntudata felébredésének, bûnhõdésének és megtisztulásának folyamata elmosódott s helyette Kátja sorsának ugyanezt a folyamatát látjuk kibontakozni. S ha regény-Feltámadásban kiváló az osztályából kiszakadó herceg aprólékos lélekrajza, a dráma-Feltámadásban megrendítõen érdekes a tiszta lelkû, derûs kislány-Kátja átalakulása kiszolgáltatott prostituálttá, szánalomra méltó rabnõvé”. (M. Implon Irén, Fáklya)
 

Szereplők:

Bemutató: 1957.04.04