Al.I.ªtefãnescu

Forró kamra

Színmû három felvonásban

Forditó: Boros Ferenc és Kelemen István

„Az atom végtelen erejérõl akkor vettem tudomást, amikor az amerikai militaristák lemészárolták Hirosima és Nagaszaki békés lakosságát. A kommunizmus viszont az atom békés, mosolygó «arcát» fordította az emberiség felé. Nem szomorú kicsengésû a Forró kamra címû darabom, hiszen szocializmus építõinek optimista világában játszódik. De játékosan könnyûnek sem tekinthetõ, mivel a darab hõsei gyakran kerülnek szembe a radioaktív halállal, a kisugárzások hideg és láthatatlan tüzével. Szándékosan nevezem hideg tûznek, mert a forró kamrában – az atomerõmûvek egyik tartozéka – nem valami óriási hõség uralkodik. Forró ebben a kamrában az atom ereje. A fõhõs, a fiatal mérnök két nagy érzés között vívódik. Az egyik a fegyelem, amely oly fontos, különösen a tudományos életben, de amely gyakran fékezi az ember alkotó tevékenységét, a másik pedig az olthatatlan szenvedélye az iránt, hogy minél nagyobb mértékben járuljon hozzá a tudomány és a haza fejlõdéséhez. Hol a határ a kezdeményezõ készség és az anarchizmus, a kemény elhatározás és a gõg, a bátorság és a megokolatlan kockázat között?
Ezeknek a kérdéseknek a megoldásában állást foglalnak munkások és akadémikusok, kommunisták és párton kívüliek, férfiak és nõk, ifjak és öregek. Feltûnik a szerelem és a féltékenység, az individualizmus és a közösségi szellem, az önfeláldozás és a gyávaság, a szocialista nagylelkûség és a burzsoá karrierizmus.” (a szerzõ vallomása)
 

Szereplők:

Bemutató: 1962.04.14