Franz Schubert

Három a kislány

Szövegét írták: A.M.Willner és Heinz Reichert

Zenéjét összeállította: H.Berté és Lafitte

Daljáték három felvonásban

Játszódik: Bécsben az 1820-as években.
Külvárosi ház udvara. Az emeleti folyosón Schubert lakása.
Binder postás és Brunéder nyergesmester izgatottan várják szerelmeseik érkezését. A lányok: Édi és Hédi nemsokára fel is tûnnek a kapu alatt, nõvérük Médi kíséretében. A három Tschöll kislány úgy szökött el hazulról. Lelkendezõ üdvözlések után mindnyájan a kerti lugasba vonulnak. Rövidesen újabb látogatók is érkeznek: Schober Ferenc, a költõ, Schwind, a festõ, Gumpelwieser, a rajzoló és Vogl operaénekes. Azért jöttek, hogy barátjukat, Schubertet egy kis kirándulásra hívják meg. Õ azonban szabadkozik: nem mehet, mert rögtön itt lesznek tanítványai, az énekes gyerekek. Míg a társaság elmegy enni-innivalót bevásárolni a kirándulásra, Schubert és Schober egyedül maradnak. A zeneköltõ bevallja barátjának, hogy megint nincs pénze, ezúttal azért, mert ingyen munkát vállalt. Egyik barátján akar segíteni, aki a szemben levõ „Postakürt” fogadóban játszik zenekarával. A fiatal karmester ugyanis azt reméli, hogy néhány Schubert-keringõ fel fogja lendíteni a vendéglõ forgalmát.
Nem sokkal késõbb Tschöll Keresztély üvegfestõ mester, a kislányok apja toppan be. Rájött ugyanis, hogy lányai tilosban járnak, s most rajta akarja kapni õket.
Mialatt a kapu elõtt fel és alá sétál, Schubert barátai mindenféle jóval megrakottan visszatérnek s remek hangulatban asztalhoz ülnek. A véletlen megmenti a leánykákat a súlyosabb atyai dörgedelmektõl. Schober, aki régi ismerõse és jóbarátja a háromlányos családnak, ügyesen elhárítja a fenyegetõ zivatart. Összeismerteti gyorsan Médit Schuberttel. Majd elhiteti a papával, hogy a zeneszerzõ énekleckét ad a kislánynak, nõvérei pedig elkísérték. Ez ellen a papának nem lehet kifogása. A bohémtársaság borral kínálja a zsémbes öregurat, aki lassanként olyan rózsás kedvre derül, hogy végül még a két võlegényjelölt is elnyeri tervezett házassághoz atyai beleegyezését. Tschöll papa most már ragyogó jókedvében kirándulásra hívja meg az egész társaságot a Bécsi erdõbe. Médi kérésére az iránta mind mélyebben érdeklõdõ Schubert is csatlakozik hozzájuk, és a kivételes nap alkalmából elengedi a gyermekeknek az énekórát.
II. felvonás
Tschöllék házában tartja menyegzõjét a két fiatal pár. Itt van Schubert és Schober is, barátaikkal együtt.
Míg a társaság a kertben szórakozik, betoppan Grisi Lucia, a körülrajongott híres énekesnõ, akinek egy kis szerelmi kalandja akadt Schoberrel, bár egész Bécs tudja róla, hogy õ a dán követ, Scharntorff barátnõje. Most azért jött ide, mert féltékeny a szoknyavadász hírében álló fiatalemberre és azt hiszi, hogy a költõ is udvarolni jött.
Utána még egy hívatlan vendég érkezik: Novotny, a kétbalkezes titkosrendõr, aki a dán követ megbízásából nyomoz Grisi titkos imádója után.
Az énekesnõ és Schober találkoznak. A férfi azonban hiába bizonygatja, hogy tisztán baráti szálak fûzik a házhoz, Grisi meg van gyõzõdve az ellenkezõjérõl: Médiben sejti vetélytársát.
Schubert és Médi között egyre bensõségesebbé válik a beszélgetés, a hang.
Vallomásra azonban nem tudja elszánni magát a félénk, zárkózott zeneköltõ. Mindössze egy dalt ígér a leánynak, aki ennek is nagyon örül ugyan, de persze nem tudja, hogy Schubert Ferencnél mit jelent „egy dal”.
A primadonnának végre sikerül négyszemközt beszélnie Médivel. Alaposan megrágalmazza az éppen távozó „Franci”-t, de természetesen Schoberre érti, míg Médi folyton Schubertre gondol, és a hallottakat õ rá vonatkoztatja. Persze, a fiatal leány rajongása egyetlen pillanat alatt semmivé foszlik. Így talál rá Schober, s mindent megtesz, hogy a síró kislányt megvigasztalja.
A két fiatal házaspár és a vendégsereg elbúcsúzik s az öregek magukra maradnak:
„Árva a ház, nincs kacagás,
Árvák a régi szobák,
Messzire jár, mint a madár
Az ifjúság.”
Késõbb a muzsikus és a költõ még visszatérnek, hogy kissé vigasztalják õket. Míg a két férfi egyedül marad, a zeneköltõ különös baráti szívességre kéri a poétát: dalolja el õ a Médinek ajánlott új dalát és valljon szerelmet az õ - Schubert - nevében. „Mégis más az, ha egy ilyen jóképû, csinos fiatalember áll eléje, mint te vagy.” A közvetített szerelmi vallomás megtörténik, de túlságosan jól sikerül. Grisi intrikája, az elõadó forró fellángolása, vagy maga a dal volt az oka?...
Médi Schober karjaiba simul, és Schubert összetörten, magára maradva borul a zongorára.
III. felvonás
1. kép
Utcarészlet a „Postakürt” fogadó és egy kis külvárosi cukrászda között. A térségen áll a ház is, ahol a zeneköltõ lakik. Nyári este, a lakók kint üldögélnek a házak elõtt és pletykáznak. Mesélik, hogy Schubert már három napja ki sem mozdult a szobájából. A „Postakürt” kis zenekara pedig nagyon várja, mert megígérte, hogy ma este eljön, amikor mûveit játsszák.
A szerzõ azonban késik. A kocsmáros a muzsikusokat okolja, amiért rosszul megy az üzlete, és megfenyegeti õket, hogy kidobja valamennyit. Egy távoli toronyóra kilencet üt: nem lehet tovább várni. Megszólal a muzsika és a Schubert-zenére perdül táncra az utca apraja-nagyja. Végre mégis megjelenik a zeneköltõ, akit viharosan ünnepelnek. A kocsmáros túl boldog, mert most már az egész környék a „Postakürt”-be tódul. Csak Schubert marad egyedül, kétségbeesetten, árván.
2. kép
Ugyanaz a tér másnap reggel. Schubert éppen sétára indul, amikor összetalálkozik Schoberrel, aki most már Médi võlegénye. A költõ, kitõl Grisi találkát erõszakolt ki, megkéri barátját, hogy a cukrászdába érkezõ énekesnõvel közölje eljegyzését.
A zeneköltõ Médivel is találkozik. Beszélgetésük során az újdonsült menyasszony rájön, hogy Grisi akkor este a másik „Franci”-ról beszélt. De már késõ: - szereti Schobert. Schubert pedig megígéri, hogy mindig jó barátjuk marad.
Az énekesnõ megtudja, hogy a költõt elveszítette, de a melegszívû muzsikus okos, higgadt szavai lecsillapítják bosszúvágyát.
Scharntroff végre ráakad vetélytársára, de minthogy az közben eljegyezte Médit, már nem ellenfelek többé, így a követ elvonul a primadonnával együtt.
A jegyespár hálás szívvel, meghatottan búcsúzik a zeneköltõtõl, akit már várnak tanítványai, hivatása és sorsa: a muzsika.

Berté Henrik, a magyarországi születésû bécsi operettkomponista (1857-1924) Schubert dalaiból és hangszeres mûveibõl állította össze a Három a kislány zenéjét. A halhatatlan dallamok összeszövése, rendkívül ügyes színpadi felhasználása avatott kezû, jó muzsikusra vall.
 

Szereplők:

Bemutató: 1961.01.20