Előadások / Szigligeti Társulat / 2024-2025

Wolfgang Kohlhaase – Rita Zimmer

Hal négyesben

Mérges vígjáték két részben

Forditó: Gál M. Zsuzsa

Különös krimi Wolfgang Kohlhaase és Rita Zimmer német szerzõpáros darabja. Nincs nyomozó. A bûntény is a szemünk elõtt történik. Mégis… az utolsó pillanatig nem tudjuk: ki a gyilkos, ki az áldozat? Képletesen Rudolf régen áldozat. Harminc éve szolgálja a sörgyáros Heckendorf lányokat: nappal inas, éjjel szeretõ. Mindhárom öreglánynál. Egymás tudta nélkül persze. És mindegyik azt hiszi, csak õt… És mindegyik lány az éjszakai szolgálatért végrendeletileg pénzt ígér Rudolfnak. (Az inaskodásért fizetést kapott). A két státus élesen elvált egymástól: «Rudolf kérem, vigye a bõröndöket!», «Rudolf, édes, nem látták meg, hogy bejöttél?» Valahogy így ment ez három évtizeden át. Rudolf megunta. Követelte a végrendeleti pénzt. Elõre, hogy világkörüli utazáson pihenje ki a harminc évet. A lányok megtagadták. Persze, ezt is egyenként. Rudolf fenyegetett, õ is egyenként, azzal, hogy viszonyukat elárulja a többieknek. Mindez komikus, szánalmas, de feltétlenül alap valami iszonyú bosszúhoz. Egy a három ellen, három egy ellen. Érthetõen kanál vízbe fojtanák egymást. De ki az ügyesebb?” (az elõadás mûsorfüzetébõl)
„A darab egy szellemes ötletre alapozó krimi és a brechti színház keveredése, feltétlen erénye, hogy remek szerepeket kínál a színészeknek, és fanyar humorával leköti a nézõk érdeklõdését… A rendezõ lélektanilag tette hitelessé a figurákat, akiknek nemcsak jelenükbe, hanem múltjukba is betekinthet a nézõ. A mesterien eljátszott frusztrációk, a nyugalom álarca mögé bújt viharos érzelmek teszik indokolttá a végkifejletet.” (Simon Judit)
„Az öreglányok a villámcsapás, tengerbefojtás, varrótûvel és jégcsappal való ledöfés (mind felmerültek megoldási módozatként) helyett a szokványos méreg mellett döntenek. S bár kezdetben a merénylet porcukorba fulladt, Rudolf mégis csapdába esik. De még mielõtt végzete elérné, megeteti a hölgyeket halkölteményével, a szakácsmûvészet remekével, a csukával töltött csukával. A színpadon most már hullacsend.” (Szatmári László)