Eugène Ionesco

Haldoklik a király

Tragikus komédia két részben

Forditó: Bognár Róbert

„Elsõ Berengár király, egy pusztuló birodalom és omladozó vár ura, valamint két királyné, Margit és Mária furcsa férje, halálán van. Mindenki tudja a környezetében, hogy meg fog halni, csak õ nem. A szívének kedvesebb felesége, Mária eltitkolja elõle a kegyetlen valóságot. A bosszúszomjas Margit azonban, az Orvossal az oldalán, diadalmasan közli vele: «Másfél óra múlva meg fogsz halni. Meghalsz az elõadás végére.» A királyt váratlanul, felkészületlenül éri a hír, Margit bejelentését személye elleni támadásnak fogja fel. Ám kénytelen szembenézni a valósággal: a fizikai és a szellemi leépülés, az elmúlás törvénye a halhatatlan királyra is éppen úgy vonatkozik, mint minden halandóra. Hiába minden életvágya, küzdelme az életért, hiába heroikus tiltakozása! Az elõadás végére valóban meghal.” (Szabó József rendezõ)
A Haldoklik a király c. dráma a halállal foglalkozik: Ionesco azt a közhelyet ismétli, hogy meghalni iszonyatos, de olyan költõi erõvel, olyan megrázó líraisággal fogalmazza meg ezt, amely a mûvet a nagy színdarabok sorába emeli.
„A Berengár király(ság) agóniáját végigkövetõ darabban – hasonlóan más Ionesco-mûvekhez – a bohóckodás és a fantasztikum, a groteszk és a fenségesség elemeit vegyíti a szerzõ. Az ironikus helyzetkomikum és a misztériumdráma egyaránt felbukkan a színpadon. természetesen szó sincs jól behatárolható történelmi-társadalmi keretekrõl, egyértelmû jellemekrõl. A szöveg, a játék, a látvány együttese alkotja a drámai metaforákat.” (Szûcs László, Bihari Napló)
 

Szereplők:

Bemutató: 1991.12.01