Előadások / Szigligeti Társulat / 2024-2025
Horváth Imre
Versmûsor a váradi költõ mûveibõl
„Az elõadásra Horváth Imre 50. születésnapja alkalmából került sor. Felhangzottak a költõ ismert és kevésbé ismert versei. Írótársak is megjelentek, hogy átadják jókívánságaikat kollégájuknak. A színház igazgatója is köszöntötte a színház termében megtartott elõadáson a város költõjét.” (Fáklya)
„Tollvonások egy költõ arcképéhez
Parittyás költõ – mondotta róla egy barátom. Parittyás költõ, mert Dávid, és az emberség-gyalázó Góliátokra lõtte parittyaköveit.
Olyan félénk, olyan halk jelenség õ, olyan zajtalan, mint a legnagyobbak. Tóth Árpád lehetett ilyen szerény, ahogy Babits leírja. Félénk költõ, félénksége a tisztaságot kerersõ emberek természetes félsze. Félénksége – bátorság, mert emberséget kutat, s vállalja, akár a kudarcot is. Tisztább költõi arcot alig ismerek. S amilyen igénytelen életében, olyan magas igényû mûvészetében.
A magyar Omar Khajjamnak nevezném, akinek rubájáit a legmélyebb, legemberibb bölcsesség íratja. József Attila medáliáit õ halhatatlanítja. Egy mûfaj nagy költõje õ. Csodálatos négysorosai a martialisi epigramma-költés magvasságát és a legszebb líraiságot egyként hordozzák. A magyar vers szûkszavúság-elméletének napjainkban Horváth Imrénél nagyobb képviselõje nincs.
Irodalomtörténeti helyét kijelölni az irodalomtörténészek dolga. Ám jósolnunk szabad: egzotikus virága õ a modern magyar költészetnek. Nevéhez úgy fog fûzõdni az a sajátosan horvátimrei mûfaj, mint ahogy a Martiáliséhoz az epigramma, a Tóth Árpádéhoz az elégia, a Heltaiéhoz a chanson.
Szállodák örök lakója, te, halk, igénytelen jelenség, tudom rólad, hogy milyen ritka virág vagy; tudom rólad, hogy amit megalkottál, az egyszeri s követni nem lehet, mégis azt mondom: emberséget és mesterséget egyaránt járhat hozzád tanulni költõ.
Ötvenéves születésnapodon mi egyebet kívánhat egy fiatalember, mint azt, hogy az örökifjú mestert még egyszer ötven évig lássa, olvassa és csodálja.” (Páskándi Géza, Fáklya)