Aldo Nicolaj

Hárman a padon

Országos bemutató

Színmû két részben

Forditó: Nagy Magda

A Hárman a padon címû dráma védõbeszéd a társadalom perifériájára szorult öregek ügyében. Hõsei három „fölösleges” ember, három nyugdíjas, akik életük már-már elveszett értelmét az egymásért való aggódásban, az egymással való meleg emberi szolidaritásban találják meg.

„A színpadon három idõs ember beszélget két órán keresztül. A drámai produkció lényege itt nem az öncélú játék, hanem a szókimondás öröme, a vallomásé…A színésznek nem kell mást tennie, mint a kitûnõen megírt szöveg sodrására bíznia magát. Ez az elõadás egyetlen színészi teljesítményt – talán a legnagyobbat – követeli a mûvésztõl: a feltétlen õszinteséget…” - Farkas István rendezõ gondolatai

„ A volt nyomdász és a volt számvevõszéki tisztviselõ beszélgetése a padon nem kínál eseményt. A darab mégis cselekményekre épül annyiban, amennyiben a két magányos öregember egymáshoz közelítõ vonzódása megmozdítja sivár életük érzelmi állóvizét.” – Implon Irén, Fáklya

„Két öregember napi sétáját végezve megismerkedik és beszélget. Aztán jön egy vénkisasszony, keresi az egyetlen hozzátartozó élõlényt, a macskáját, megismerkedik az öreg emberekkel, s néha beszélget velük. Hogyan lesz ebbõl dráma?Úgy, hogy itt a dráma nem a helyzetbõl, nem a viszonyok alakulásából kerekedik ki, hanem abból, amit a szereplõk elmondanak magukról, illetve abból, amit a másik kettõével összevetve jelent az életük…Semmi fontos, semmi érdekes nem történt, amolyan közönségesen köznapi életek voltak, kisemberek kisszerû harca a család eltartásáért, az áhított nyugdíjért, mégis elfogyott kinek-kinek az élete, anélkül hogy észrevette volna. Az egyéni életek végsõ csõdjébõl így lesz társadalmi jelenség, az öreg emberek magára maradásának szomorú tényébõl pedig társadalmi probléma.” – Gyöngyösi Gábor, Utunk

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1977.09.06