Mihail Sebastian

Játék a boldogsággal

Vígjáték két részben

Forditó: Méliusz József

A 20. századi román drámairodalom jellegzetes alakja Mihail Sebastian. A Játék a boldogsággal címû darabjában a valóság elõl az álmokba, az illúziókba menekülõ emberek alakját kelti életre, akik érzik, hogy álmaikban szebben, szabadabban és emberhez méltóbban tudnának élni… Egy szerény kis embercsoport szabadságuk egy hónapja alatt elszakadnak a társadalomtól, a reális világtól. Az elszigetelt panzióban elvágják a telefon drótját és a postát sem engedik be. A szegény értelmiségi, aki létgondokkal küzd, a szép és egyszerû fiatal lány, a mindig szolgálatkész, alázatos hivatalnok, a matematikából pótvizsgára készülõ gimnazista, a pályától visszavonult katonatiszt – mind hõsei lesznek ennek a különleges játéknak. A „vakációsdi” (a darab eredeti címe) tulajdonképpen játék a boldogsággal, a szabadsággal, a függetlenséggel, elérése egy helynek, ahol nincsenek elõítéletek, erkölcsi és anyagi nyomor, megaláztatás, vagyis ahol nincs kegyetlen valóság. A játék jól kezdõdik, mert ebben a furcsa, kötöttségek nélküli világban, a Wéber-villában, az álmok földjén, az emberi méltóság érzése is az övék lesz. Nincs a pénz uralta világ rideg valósága, ahol a megaláztatás uralkodik a tisztelet helyett. A szerelem is kivirágzik, hiszen a gimnazista, a hivatalnok és a fiatal értelmiségi egyaránt beleszeret az álmok elindítójába, Corinaba. Ez az érzés tulajdonképpen a tisztaság, a tiszta érzések utáni csillapíthatatlan szomjat jelzi. Corina, a maga egyszerûségében, nem hivalkodó bájával, meleg szavaival a valódi boldogság eszményképét jelenti, amelyre mindannyian vágynak, egy egyszerû, megnyugtató emberi boldogságára. Ám a vakációnak vége szakad – és mindnyájuknak vissza kell térniük a rideg való világba.

 

Szereplők:

Bemutató: 1986.11.14