Ken Kesey – Dale Wasserman

Kakukkfészek

Dráma két részben, országos bemutató

Forditó: Bátki Mihály

„Ken Kesey, az amerikai lázadó generáció képviselõjének Száll a kakukk fészkére címû regénye hatalmas karriert futott be. Számos nyelvre lefordították, több film készült belõle. Dale Wassermann pedig ügyesen tömörítve a regényt, elkészítette a színpadi változatát.
A darab egy õrültekházában játszódik, ahol Ratched nõvér a rend, az embertelen fegyelem, a sérültek és gyávák mindenható, kegyetlen ura. Ebbe a közösségbe- ahol a betegeken kívül a világtól önként elmenekült lelki nyomorultak is vannak – kerül be McMurphy, az örök lázadó, a magát mindig és minden körülmények között vállaló hétpróbás vagány, a szabad ember. És elkezdõdik a harc közte és a nõvér között, akiben talán õ az egyetlen férfi, aki felébreszti a nõt. Ezáltal a harc még ádázabbá válik, hiszen a kegyetlenségbe menekülõ nõvér éppen úgy fél önmagától, mint az önként bezárkózók vagy az ápolók tõle. S míg maga a darab az embertelen, elidegenítõ szabályok alóli felszabadulási vágyról szól, a váradi elõadás tovább megy ennél: a társadalom által megnyomorított egyének szuverénné, nemcsak a szabályok ellen lázadó, de saját akaratú, szabad emberré válásáért száll síkra. Vagyis hát a kelet-közép európai emberrõl szól. McMurphyt ártalmatlanná teszik (kioperálják agyának egy darabját), de az egyének visszanyerik önmagukat: Bromden az indiánfõnök lemond némaságáról, sikerül kitörnie, szabaddá válnia, Dale Harding, az értelmiségi minden bizonnyal folytatja McMurphy küzdelmét. A régi rend nem áll vissza, minden megváltozik.” (Simon Judit)
„Az elmeosztály külön világ a világban. Öntörvényeit fehér köpenyes potentátok (orvosok, ápolók, nõvérek) alakítják és saját tûrõképességük határai szabják meg a kezeltekkel (ápoltakkal?) szembeni «stratégiát». És azok, akik ott, a zárt osztályon kényszerbõl vagy önszántukból lesznek kiszolgáltatottá, lelki-szellemi tragédiáikat tovább élik. Kint, mint «másképp-gondolkodót» (a viselkedés normáit elvetõt), a társadalom utasította el õket közönyével, nemtörõdömségével; a zárt osztályon pedig, a kakukkfészekben elközönyösült, elfásult, sõt rosszindulatúvá és gonosszá lett nõvér, doktor vagy ápoló.
Sors ez vagy végzet? A beletörõdõk – a számukra elfogadhatatlan világ elõl mániáikba menekülõk – muszáj-alázattal tûrik Ratched nõvér diktatúráját. «Pszichoanalizáló» gyûléseiknek «demokráciája» nevettetõ és dühödtetõ paródia, s a verõlegények (úgynevezett ápolók) vigyázzák a kiagyalt szabályok betartását. Ez ott a megszokott rendje, s ha nem történik valami szokatlan, ott az Idõ elveszti jelentõségét, ott az Ember bele is halhat az embertelenségbe.
Mc Murphy, a magát «beügyeskedõ» elítélt értetlenül tekinti a zárt osztály univerzumát, az ápolók demagógiával körített terrorját, és felrázva fásultságukból sorstársait, drámai útján rohan végzetébe: agylebeny mûtét után menti õt át a halálba új barátja, a Fõnök indián. És közben is «hétköznapillatú» a tragédia. A beteg-beteg dialógusok pénzrõl, szexrõl, alapkonfliktusokról szólnak: anya és fiú, férj és feleségközti pszicho-szituációkról. Két kurva képében még a nyers valóság is világukba kóstol, izgalmat hozva az egyhangúságba. És õk a kiváltói a közvetlen drámai kifejletnek is.” (dr. Indig Ottó)
 

Szereplők:

Bemutató: 1994.12.18