Aurel Baranga

Kerge birka

Szatírikus vígjáték három felvonásban

Forditó: Szabó Lajos

„A Kerge birka cselekménye az egyik ipari központba vezeti el a nézõt. Mûszaki irodában vagyunk, ahol sajátságos élet folyik. Érdekes típusokkal ismerkedünk meg, olyan emberekkel, akik bárhol elõfordulhatnak, és sajnos elõ is fordulnak néhol nagyobb számban, mint szükséges volna. Rövid idõ alatt bepillantást nyerünk ennek a mûszaki irodának a «mûhelytitkaiba». A mûszaki irodának a munkamódszere abból áll, hogy a munkások által benyújtott javaslatokat – hacsak egy mód van rá – elsüllyesztik a dossziékba, a fiókok mélyén, a rend a pontos nyilvántartás, a szent bürokrácia nevében. Begyepesedett fejû hivatalnokok, frázisokat puffogtató elõadó-mérnök – akirõl rövidesen kiderül, hogy szélhámos -, csaló, szemellenzõvel járó fõmérnök, akit úgy befolyásolnak, ahogy akarnak, munkakerülõ gépírónõ s ezekkel szemben a mûszaki rajzoló, aki azelõtt munkásnõ volt, de akit úgy megterhelnek a többiek, hogy lélegzeni sincs ideje, íme, ezek alkotják ennek az irodának a személyzetét. Találkozunk még néha a szakszervezeti aktivistával, aki Majakovszkij szavaival «önagyonülésezi» magát. Ide, ebbe a környezetbe kerül be Kápolnai, a szerény, tehetséges munkás. Eleinte félszegen viselkedik a szokatlan környezetben. Ezek az iroda-nagyságok úgy néznek rá, mint a velük nem egyenrangúra, s õ is nehezen ismeri ki magát ebben a szövevényes helyzetben. Egyetlen gondolat foglalkoztatja csak: a találmánya, amellyel szeretné megkönnyíteni a munkát. Kicsit naivul bízik a mérnökökben, talán érthetetlen is számára, hogy vannak emberek, akik gátolják az újnak kibontakozását. Mikor aztán rádöbben a keserû valóságra, elõször elkeseredik, de a pártszervezet titkárának a támogatásával végül mégis fölveszi a harcot.
Közben a mûszaki iroda nyugodt csendjét riadó veri fel. Megjelent egy újságcikk, amelyben irgalmatlanul lerántják a leplet egy képzeletbeli mûszaki irodáról – s benne a sajátjukra ismernek. A cikk szerzõje mindenkire ráolvassa a hibáját s követeli a vizsgálatot. Ez a szó: vizsgálat oly mozgósító erõvel hat valamennyiükre, hogy fejvesztetten látnak hozzá a felkészüléshez. Vak félelmükben hamisítanak, csalnak, csakhogy elkerüljék a botrányt. Ekkor bontakozik ki elõttünk a maga valójában Kövesi mérnök alakja, aki az egész társaságot a kezében tartja. A fõmérnök, akinek hiúságát legyezi, s összeköttetéseire hivatkozva elõrehaladást ígér a ranglétrán, vak eszköze a csaló mérnöknek. Kápolnait beválasztják az újító bizottságba s ekkor történik a csoda, «Istenke szelíd birkája megkergül», és nagyon a körmükre koppint a felfuvalkodott hivatalnokoknak. A bonyodalom szálai egyre szövõdnek s végül a párttitkár segítségével leleplezik Kövesit, az álmérnököt.” (Fekete Attila, Fáklya)
 

Szereplők:

Bemutató: 1954.03.06