Kincses Elemér

Kinek nyár, kinek õsz

Színmû két részben - Õsbemutató

„Kincses Elemér darabja õsbemutató volt a váradi színpadon. A szerzõ maga rendezte elsõ alkalommal megszólaló alkotását.
Kiránduló csoport érkezik – valahol a Kárpátokban – egy menedékházba. Három lány, három férfiú. Nem édes-kettes párocskák, ahogy nevükbõl-nemükbõl okkal feltételezhetné a nézõ; nem, ezek itt tényleg csak ad hoc egybeverõdött jópajtások, haverek. Legfeljebb Magdit fûzik gyöngédebb szálak Zoltánhoz, illetve Péter és Ildi között csírázik-alakulgat valami. A vidám galeribõl egyedül Géza meglett, negyvenes ember, elvált férj; a többiek huszonéves nõk és férfiak, pályakezdõ értelmiségiek, «felvételizõk»…
Alighogy lerakodnak, fûbe heverednek s mélyet szippantanak a csípõs hegyi levegõbõl, nézeteltérés támad köztük a házi teendõk elvégzése körül: ki hozzon vizet a forrásról, ki rakjon tüzet a rõzsébõl, ki készítse el az ebédet. Hogy vita, veszekedés ne legyen, Géza javaslatára elhatározzák: sorshúzással záros határidõre kijelölnek maguk közül egy-egy fõnököt, akinek szó nélkül engedelmeskednek a többiek – míg a mandátuma tart. Igen ám, csakhogy Géza mindjárt az elején visszaél a ráruházott hatalommal: félreérthetetlen sanda szándékkal otthon marasztalja Ildit, miközben elküldi-távolítja társait. Ezzel máris méreg cseppent az ózondús levegõbe, hím-vetélkedés, titkolt féltékenység, erkölcsi szennyezõdés kezdi ki a jó-baráti légkört. Szerencsére a «zsarnok» megbízatása hamarosan lejár, másodiknak Magdi húzza ki a gyufát, utána Zoltán és majd a többiek. Közmegelégedésre, primus inter pares gyanánt akar «uralkodni» mindenki, de persze egyéni elképzelésekkel állnak elõ kivétel nélkül… A Kinek nyár, kinek õsz eszméket és érzelmeket, stílusokat-mûfajokat pedzve – azaz hol akceptálva, hol elvetve – keresi önnön tartalmát és formáját… Kincses lényegbevágó, egzisztenciális kérdéseket feszeget komolyra forduló játékában, de a válaszadást félig-meddig reánk bízza.” (Oláh Tibor)
 

Szereplők:

Bemutató: 1989.06.02