V.Akszjonov – I.Sztabavoj

Kollégák

Színmû két részben

Forditó: Kelemen István

„Vaszilij Akszjonov a leningrádi orvostudományi Fõiskola elvégzése után vidékre kerül egy falucskába. Saját életének és kollégáinak, pályatársainak gazdag tapasztalatait sûrítette a Kollégák címû nagysikerû regénybe, (1960-ban jelent meg), amelyet késõbb I. Sztabavoj alkalmazott színpadra.
Akszjonov a regényt és a darabot is kortársainak ajánlja, a szovjet ifjúság nemzedékének, különbözõ munkaterületeken dolgozó «kollégáinak». A szerzõ azt a célt tûzte ki maga elé, hogy megrajzolja ennek a nemzedéknek erkölcsi és intellektuális portréját.
Sikerültek, szinte az életbõl ellesettek a színmû alakjai. A legsokoldalúbban megformált alak: Zelenyin. Kiváló diák, a karriernél többre becsüli a hivatást. Nem próbál Leningrádban maradni, hanem falura megy – akárcsak maga Akszjonov – s vállalja a falusi orvos lemondással és küzdelmekkel teli életét, melyet azonban megaranyoz a jól végzett munka öröme, s az a tény, hogy éppen az õ munkája nyomán halad elõbbre a szocializmus építése a haza egy viszonylag elmaradottabb sarkában. Melegszívû, odaadó, munkára és a szebb életért való küzdelemre mindig kész ember, a mai szovjet fiatalság igazi képviselõje. Jól kiegészítik barátai: Makszimov és Karpov, valamint szerelmese: Inna. Õk talán kevésbé mélyednek el az élet nagy kérdéseinek boncolgatásaiban, mint Zelenyin, de éppen olyan komolyan veszik hivatásukat. A Kollégákban külön hely illeti meg az öreg kommunistákat, akik szeretettel foglalkoznak a fiatalok nevelésével és egy egész nemzedék élettapasztalatát adják át az utánuk következõknek. Biztosak lehetünk, hogy azok a fiatal hajóorvosok, akik a Dampfer keze alól kerülnek ki, szívvel-lélekkel látják el feladatukat.” (Az elõadás mûsorfüzetébõl)
„A cselekmény két csúcspontja teremti meg azt a drámai feszültséget, amelybõl kiviláglik a fiatal orvosok jellemének sokrétûsége. Az elsõ nagy összecsapás Makszimov és a szállítóvállalat raktárosa között alakul ki s alkalmat nyújt arra, hogy a közönség meggyõzõdjék: az élet nagy kérdéseiben, amikor a becsület élesen szembehelyezkedik a megvesztegethetõséggel, nem kell félteni a fiatalokat, hogy helytelen útra tévednek, még akkor sem, ha Makszimov ellenpontjaként olyan jellemmel is találkozhatunk a darabban, aki nem tud ellenállni a könnyû élet csábításainak, elfogadja az apró juttatásokat és ezzel a gondolatmenetével a társadalom kártevõi mellé szegõdik. A szerzõk így adnak reális képet a mai szovjet valóságról.” (Boros Endre, Fáklya)
 

Szereplők:

Bemutató: 1963.12.12