Tudor Popescu

Kutyakomédia

Szatirikus vígjáték két részben

Forditó: Bálint Tibor

„Tudor Popescu népszerû színpadi szerzõ darabjában a szatíra fegyverével mutat be egy valóságos társadalmi jelenséget. A darab arról szól, hogy valamely városka egyik vezetõ beosztású embere (nagyfõnök, fejes stb.) a társadalmi ranglétra megfelelõ fokát kutyatartással is jelzi. Pontosabban, felesége, a kissé nagyravágyó, parvenü asszony, aki tulajdonképpen egy korcs kutyát emel piedesztálra. Ám nemsokára kutya szépségversenyt rendeznek, ahol feleség kívánságára a kedvenc de nem fajtiszta kutyának kell gyõznie, vagyis elnyernie az elsõ díjat a város zenetanárának fajtiszta kutyájával szemben. És ekkor megindul a gépezet, a vezetõ embert, a fejest minden eszközzel és mindenképpen kiszolgálni akarók nagy csatája. A magyar fordításban jellegzetes nevet kapó Cinege, Gyenge, Szelindek és Füles minden elkövetnek, hogy megvalósíthassák fõnökük akaratát…
Farkas István rendezésében a korrupció, a lekenyerezés, a kiszolgáltatottság révén való befolyásolás, a jogtalan elõnyökhöz jutás, a favoritizmus szövevényes kapcsolódásainak ágait-bogait is a szatíra szolgálatába állította…” (Gyöngyösi Gábor, Utunk)
„A Szépségverseny (Nagyváradon Kutyakomédia címmel futott) egyáltalán nem az érzékeny lelkületû állatbarátok ellen irányul, akik közé szívesen sorolja magát a szerzõ is, annak a lenyûgözõ érzésnek engedve, melyet a hûséges négylábúak ragaszkodása nyújt. A szerzõ nyíltan állatbarátnak vallja magát, de nem barátja a hazugságnak, a visszaélésnek, az erõszaknak és az erkölcsi gátlástalanságnak. Didy, a feleség valójában nem szereti a szerencsétlen Bobyt, a kutyust, ezt a kirakati szeretettel agyonhajszolt állatot, aki egyfajta „családi címer” tartozékaként az újkeletû divathóbort áldozata.” (Tudor Popescu, a szerzõ)
 

Szereplők:

Bemutató: 1981.10.21