Előadások / Szigligeti Társulat / 2024-2025

Molnár Ferenc

Liliom

Egy csirkefogó élete és halála

Színmû három felvonásban

Budapesti világ, a liget, a vurstliban szórakozók és az abból élõk világa elevenedik meg egy furcsa mégis szigorú formák közé zárt színpadi mûben. Liliom, a nézõket becsalogató hintáslegény alakja áll a központban, feltûnik a tulajdonos Muskátné, aki a Liliomot is birtokolni akarja, s mikor az nem hagyja magát, kidobja, bár ezt az elhatározását késõbb meggondolja. Ám Liliom a ligetben megismert csöndes és szerelmes Julikát választja. De Liliom anyagi gondokkal küzd, ezért iszik s ilyenkor meg is veri a szegény kis szolgálólányt. Idõközben feltûnik a Ficsúr, aki rablásra akarja rávenni, ki is alakítja a tervet. Liliom megtudja, hogy „a Julinak gyereke lesz”. El is indul a Ficsúrral a pénztáros kirablására, de a várakozás alatt el is nyeri kártyán a még meg sem szerzett pénzt. Közben a rablás nem sikerül, megjelennek a rendõrök és Liliom a késsel saját magát szúrja meg. A haldokló hintáslegény utáni monológja Julikának („Te csak aludj, Liliom”) a magyar drámairodalom egyik legszebb jelenete. Liliom 16 esztendõs purgatórium után az égbeli kapitányságon jelentkezik, ahol leengedik a földre, hogy megláthassa idõközben felnõtt gyermekét. De most sem tagadja meg önmagát, mert az ajándékba vitt „elcsórt” csillagot nem adja át, helyette ráüt a kislány kezére..

Egy csirkefogó élete és halála – ez az alcíme a Liliomnak. De a darab sokkal többrõl szól. „Kenyérrõl és vérrõl, apaságról, bûnrõl, lelkiismeretrõl, halálról és arról a titokról, ami a halál után lehet vagy kell hogy legyen. Magáról az élet misztériumáról. Egy népmese, amely a pesti ligetben született…Ez a csirkefogó, aki a számára reménytelen polgári rend ellen támad, ez a kócos nagyszájú verekedõ, aki a mennyországot is csak egy fényesebb kerületi õrszobának tudja álmodni, ez a hamisítatlan pesti figura a legélõbb Molnár egész színpadra festett galériájában… S innen van, hogy amíg magyar színpad lesz, addig a Liliom egyik legnemesebb értéke marad ennek a színpadnak” – vallja Kárpáti Aurél