Előadások / Szigligeti Társulat / 2024-2025

Molnár Ferenc

Liliom

külvárosi legenda

Forditó:

Ballada két, egymásra utalt ember néma szerelméről. Ének a Paradicsomból való kiűzetésről. A végzet játéka egy olyan emberrel, aki nem ismert megalkuvást, kerülte a törvényt és a hétköznapokat. Molnár Ferenc vurstli áhitatú, édes-bús legendája a maga kedvesen líraizáló érzelmességével, a tiszta szívű vagányok és a szerelmes kis cselédek kétségkívül hatásos sablonromantikájával a magyar drámairodalom egyik legtöbbet játszott darabja.

A darabot Szikora János Jászai Mari-díjas rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója állítja színpadra. Szikora a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1980-tól a győri színház művészeti vezetője, 1983-tól Miskolci Nemzeti Színház rendezője, 1985-től az újonnan megnyílt egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója, 1986-tól Vígszínház rendezője. 1991-1994 között művészeti tanácsadó, majd rendező státuszt tölt be a Pécsi Nemzeti Színházban.1996-1999 között a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti vezetője volt.

"A mű maga gyakran egyensúlyoz a melodráma és a burleszkszerű komédia határán, és a két műfaj közötti egészséges egyensúlyt, a két stílus ötvözését a nagyváradi előadásban sem mindig sikerült elérni. Mindazonáltal a főszereplők, Liliom és Juli jeleneteinél sikerült megteremteni azt az atmoszférát, ami emlékezetessé teszi őket – köszönhető ez elsősorban a színészek, Kardos M. Róbert és Tasnády-Sáhy Noémi átütő erejű játékának.

A kikacsintások, karikírozások néhol kimondottan jól sikerültek – például amikor a kispolgári konformizmust választó Hugó és Mari párosa a fényképezkedésnél dróton rángatott bábuként kezd el mozogni –, máskor viszont erős, de öncélúnak tetsző poénként jönnek át. Ilyen például az, hogy – mintegy újabb jutalomjátékként – Hollundernét Hajdu Géza játssza, aki láthatóan nagyon jól érzi magát a szerepben, és zseniális komikusi vénájával emlékezetes karakterré formálja az idős fényképésznőt, amivel gyakran el is viszi a show-t.

A színészi játék mindvégig erős, a díszlet kimondottan eredeti, és visszafogottságával még inkább a színészi teljesítményre irányítja a nézők figyelmét." Balogh Levente, Krónika