Szigligeti Ede

Liliomfi

A dalszövegeket írta és zenéjét szerezte: Szigeti Edit

Énekes, táncos vígjáték három felvonásban

Szigligeti Ede Váradon született. Apja papnak szánta, de az ifjú elõbb orvosi, majd végül mérnöki pályát választott. Aztán a színház rabja lett. Apja kitagadta, ekkor választotta nevét is. (eredetileg Szathmáry Józsefnek hívják). A színház mindenese volt, sokat írt, a munka megszállottja volt. Õ teremtette a népszínmû mûfaját, ellátta a magyar színpadokat eredeti alkotásokkal, amelyekben jó szerepeket írt.

A Liliomfi egyik legsikeresebb mûve, nagyváradon is sokszor elõadták. Átöltözések, félreértések, szédítõ iramú kergetõzések tarkítják a bohózatot, és nem hiányzik belõle a jó értelemben vett vaskos humor sem. Liliomfi maga kifogyhatatlan ötletességû tréfamester Szellemfivel egyetemben, a kor vándorszínészetének jellemzõ figurái. A mellékalakok is remek lehetõségek: a férfiért epekedõ vénkisasszony, a törtetõ korcsmáros, a szemellenzõs professzor, a bugyuta újgazdag fiú. – részletek az elõadás mûsorfüzetébõl

„Új a zenés változat. Liliomfi új színpada nagyjából átveszi a vándorkomédiások hangerõsségét és játékstílusát. Liliomfi ágál, akár a kocsiszínben elõadott rémdrámában, Szellemfi csetlik-botlik, mint egy sorsüldözött bohóc. Szilvai professzor ügyefogyottabb, mint kopasz feje búbja, Mariska holdkórosabb, mint a múlt század leányideálja, nevelõnõje olyan sóvár, mint a böjtölés bajnoka – vagyis ez a zenébe oltott vígjáték hasonlít a bohózatra…A zene, különösen az elsõ részben valóban élénkítette a színpadi játékot, az ötletek is bõvebben sziporkáztak. Liliomfi, a színjátszás bohémje nem mûvelt csodát muzsikás kíséretével, de jókedvet fakasztott, s akinek ez nem kevés, az jól járt az újjáélesztett Liliomfival” – Implon Irén, Fáklya

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1974.10.05