Szigligeti Ede

Liliomfi

Énekes, zenés vígjáték három felvonásban

Átdolgozta: Mészöly Dezsõ
Zene: Sárközi István és Matolcsy Zoltán
Vezényel: Matolcsy Zoltán

A magyar színjátszás hõskorát idézõ történetben a vándorszínész trupp éppen Balatonfüredre érkezik, ahol is Szilvay professzor gyámleánya és a nevelõnõ nyaral. Mariska és Liliomfi, az ünnepelt színész, aki valójában Szilvay unokaöccse, minden elõítélet ellenére egymásba szeretnek. Azt sem tudják, hogy a professzor már rég egymásnak szánta õket, bár találkozásukat nem is sejtette. A házasság feltétele, hogy Liliomfi hagyjon fel a színészettel. A szerelmesek bájosan csúffá teszik az ájtatos képmutatást, a mohóságot, a zsarnokoskodást, majd együtt kelnek útra Thália szolgálóiként.
„A magyar klasszikus ví¬gjátékok sorában jeles helyet foglal el ez a cselszövésekre és félreértésekre épülõ darab. Szilvai professzornak az a terve, hogy gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven szí¬nésznek áll, s mint "éhenkórász teátrista" meghódí¬tja Mariska szí-vét. Az éppen megözvegyült professzor ellenzi a házasságot, pont attól félti a lányt, akihez feleségül szánja. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy nagybátyja akarja elvenni szerelmét... Más választás nincs: szökni kell tehát! Mindenben Liliomfi hû szí¬nésztársa, Szellemfi van a fiatalok segí¬tségére.
Hogyan tisztázódnak a félreértések, hány szerepet kell eljátszania Liliomfinak ahhoz, hogy elnyerje szerelmét? Errõl szól ez a fordulatos, mulatságos darab, amely megõrzött valamit a szí-nészet hõskorának romantikájából.” (Pesti Magyar Színház)
„A darabban megfogalmazódik a magyar dráma ügye is; szép példa arra, miként lehet a színészlétet, a mûvészek «nagyon rossz gazdasági» helyzetét viccesen, kedves humorral úgy megközelíteni, hogy kiszolgáltatott helyzetük végül derûs mulattsággá váljon.
A vígjátékot 1849-ben, két és fél hónappal a világosi fegyverletétel után vetette papírra Szigligeti Ede, alias Szathmáry József. A dráma mégsem tükre a szabadságharc leverése utáni reményvesztett helyzetnek, amikor a magyar nyelv ügye, a magyar gondolat függetlensége és szabadsága hosszú idõre megpecsételõdött. Szigligeti Ede vígjátéka a bohózat felé hajlik. Az átöltözések, félreértések dramaturgiai rendszerében már-már követhetetlen útvesztõbe keveredik a nézõ. Úgy összebogozódnak a szálak, hogy szinte senki sem ért semmit, míg végül egy "pofonegyszerû" megoldással zárul a történet.” (Internetes forrás)
 

Szereplők:

Bemutató: 1952.01.26