Előadások / Szigligeti Társulat / 2024-2025

Szigligeti Ede

Liliomfi

vígjáték

A Szigligeti Színház megnyitásának 111. évfordulóján mutatjuk be színházunk névadójának máig legnépszerűbb vígjátékát. A nagyváradi születésű szerző elmondások szerint, 1849-ben mindössze két délután alatt írta meg a Liliomfit, keletkezési körülményei okán többen „ostromállapotbeli elmeszüleménynek” nevezik. A vígjáték cselekménye a műfajhoz illően bonyodalmas: Szilvai professzornak az a terve, hogy gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven színésznek áll, s mint „éhenkórász teátrista” meghódítja Mariska szívét. A megözvegyült professzor ellenzi a házasságot, éppen attól félti a lányt, akihez feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy nagybátyja akarja elvenni szerelmét. Más választás nincs: szökni kell. A hű színésztárs, Szellemfi segít a terv megvalósításában és a szálak összekuszálásában.

Az előadás időtartama: 3 óra (két szünettel)

„(…) Szigligeti Ede Liliomfija eleve ripacskodásnak íródott, ám mintegy másfél évszázad elteltével természetesen a vígjáték szabályai is megváltoztak. A 2011-es váradi Liliomfi története és szövege is jócskán átformálódott, ám – észben tartva, hogy vígjátékról, nem pedig valamilyen súlyos mondanivalót hordozó műről van szó – mindvégig tiszteletben tartja az alapanyagot, nem abból űz gúnyt. A bolondos történetet habarcsként fogja egybe Cári Tibor zenéje. Inspirált választás volt a társulat két frissen szerződtetett, fiatal színésze a két főszerepre: Hunyady István filigrán alakjával és kócos parókájával a vándorszínész forró lelkesedését közvetítette; (…) Pitz Melinda – lehet, hogy túl fiatal vagyok, de én még sosem hallottam ilyen szép énekhangú 'váradi' színésznőt.

Jó volt a váradiak komikusi oldalát látni, jó, hogy nincs pátosz, és nincs komolykodás, jó, hogy gyakran meg lehet tapsolni a kirobbanó energiájú Csíky Ibolyát és a darabban (mintegy spontán) legézabácsizott Hajdu Gézát és a nevetni való, mégis valahol tragikus Kardos M. Róbert-féle bohócalakot.”

Nagy Orsolya, Krónika, 2011. október 25.

„ (…) ez a felszabadultság elemi erővel tört fel Kardos M. Róbertből, Gajai Ágnesből és Szotyori Józsefből, akik hihetetlen kedvvel komédiáztak. Ugyancsak könnyfakasztóan poénosra sikerült idősb és ifjabb Schwartz alakja (Dimény Levente és Varga Balázs) is. A címszereplőt alakító Hunyadi István, magabiztosan mozgott a színpadon, nem látszott megilletődöttnek attól, hogy szerződtetése után rögtön a mélyvízbe, az önálló magyar színház első nagyszínpadi premierjének főszerepébe vetették bele (…), ő és a másik „újonc”, a Mariskát alakító Pitz Melinda nagy ígéretnek számítanak a pénteki bemutató után. Hajdu Géza és Csíky Ibolya szerepformálásai természetesen ezúttal is jók voltak és Pál Hunornak is jól állt Gyuri, a pincér szerepe.”

Pap István, erdon.ro, 2011. október 16.