Niccolò Machiavelli

Mandragóra

Vígjáték három felvonásban

Forditó: Vaszary János

„Egy vagyonos és vénecske firenzei ügyvédnek, Nicia mesternek az az egyetlen bánata, hogy szép fiatal felesége, Lukrézia nem szül neki gyermeket. Minden tanácsot megfogad, hogy utódhoz jusson s így könnyû zsákmánya lesz egy, a feleségébe szerelmes fiatalember, Callimaco furfangjának. Ligurio, a ravasz kerítõ veszi rá Niciát, hogy forduljon az ifjúhoz tanácsért. A vénecske ügyvéd beleegyezik abba, hogy a nagytudományú orvosnak vélt Callimaco mandragóra-fõzettel kúrálja feleségét. De az áldoktor figyelmezteti a férjet: a csodaszer káros mellékhatással is jár. Az elsõ férfi, aki a fõzet elfogyasztása után öleli az asszonyt, meghal a mandragóra mérgétõl.
A megszeppent férj most már könnyûszerrel beleegyezik, hogy egy idegen suhancot kerítsenek az utcától. A fölszarvazásra ítélt férj önként belegyezik, hogy asszonykája ágyába mást tuszkoljanak. Egy pénzsóvár szerzetes a férj aranyaival megvesztegetve bibliai idézetekkel gyõzi meg a gyötrõdõ fiatalasszonyt, hogy házasságtörése nem bûn, sõt Istennek tetszõ. A végén mindenki elégedett lesz…” (Színházi kalauz)
„A darab kulcsfigurája kétségtelenül Ligurio, a középkori népi eposz-hõs, a világi és egyházi hatalmasságokra nyelvet öltögetõ, a Figarók édes testvére. A hõs másik két fontos lételeme a reneszánsz ember szenvedélyes életigenlése, ugyanakkor a kor társadalmi viszonyainak láthatatlan, de annál könyörtelenebb béklyóiba fogott halandó reménytelen vergõdése. Õ mondja ki Machiavelli erkölcsi hitvallását is.” (Balázs László, Fáklya)
Az elõadás Varga Vilmos és Balla Miklós színmûvészek 25 éves színészi jubileumának megünneplésére született Farkas István rendezésében.
 

Szereplők:

Bemutató: 1982.03.05