Mihail Bulgakov

Molière (Képmutatók cselszövése)

Országos bemutató

Forditó: Elbert János

A darab konfliktusa a Tartuffe-ügy köré összpontosul. Bemutatni a drámát vagy megégetni a szerzõt: ez a dilemmája. A Napkirály jelentéktelenül védelmezi Moliere-t, akit eközben megaláz és ócska tréfákra kényszerít. Bulgakov drámájában egy öregedõ és kéjenc komédiást látunk, aki meglehetõsen rendezetlenül él és hajlik a megalkuvásra. Kompromittált és kompromittálható. Amikor a márki kardot ránt és párbajozni kényszeríti, Moliere van olyan bátor, hogy gyáva legyen: eldobja a kardját és térdre esik. Mûvét tartja pajzsként maga elé…egyetlen helyen nem ismer megalkuvást – az alkotásban. Neki nem az a feladata, hogy jó családapa legyen, hogy betartsa a keresztény erkölcsöket. Neki az az egyetlen feladata, hogy saját munkáját bevégezze. Dacosan vallja, hogy a nagyobbért érdemes vállalni a jelentéktelen megalkuvásokat.

Bulgakov Moliere-je mindig kétféle ember egyszerre. És játszik. Játszik a maga gyönyörûségére, játszik kényszerbõl, játszik a színpadon, a királyi fogadóteremben, a szerelemben, játssza a betegséget, míg ebbe az eljátszott és túljátszott betegségbe belehal… - részletek az elõadás mûsorfüzetébõl

Farkas István rendezõi bravúrja, ahogyan Moliere haldoklási jelenetében egy korhûre archaizált, stilizált színjátszásmódot idéztek fel. A rendezõ az ilyen mozzanatokra, a festõiségre, az egyenletesen gördülõ játékmenetre, az elegáns színpadi kibontakozásra összpontosított. – Szõcs István, Elõre

 

Szereplők:

Bemutató: 1972.12.23