Virgil Stoenescu

Napfényes út

Színmû négy felvonásban

Forditó: Sombori Sándor

„A Napfényes út hazai drámairodalmunk értékes új terméke, és elõször Nagyváradon kerül színpadra.
A darab cselekménye egy észak-dobrudzsai faluban bontakozik ki 1947 és 1950 között. A szerzõ ennek az eldugott, sötétségben tartott falunak tükrében mutat rá azokra a forradalmi átalakulásokra, amelyek a szocializmus építésével egyidejûleg az emberek öntudatában is végbemennek. A darab középpontjában egy babonás, elõítéletektõl megfertõzött öreg halász áll, akinek az új élet képviselõi, az alkotó munkában való részvétel nyitja fel a szemét. Az új világot építõ emberek közösségében megtalálja azt a helyes utat, amelyet követnie kell. Mert Petre a darab elején még egyetlen célt lát maga elõtt: egyénileg megbosszulni azt a sok szenvedést, amit Cristu kulák okozott neki. A bosszú vágya fûti, és hogy célját elérje, nem riad vissza semmitõl. Cselédnek kényszeríti a kulákhoz fiát, aki nélkülöz és szenved, kuporgatja a garasokat, hogy kifizethesse adósságát, mert büszkesége nem engedi, hogy a tartozás leróvása elõtt hajtsa végre szándékát. Nehogy azt gondolják róla, azért tette, mert szabadulni akar hitelezõjétõl. Az öreg bosszúvágya szinte az egész színdarabon végigvonul. De amikor elérkezik a várva-várt pillanat, Petre kiejti kezébõl a kést, mert nem akar szégyent vallani, mert más ember lett, méltóképpen akarja viselni az élmunkás címet, amit az építkezéseknél nyert el.” (Fáklya)
 

Szereplők:

Bemutató: 1954.05.22