Ray Cooney – John Chapman

Ne most, drágám!

Vígjáték két részben

Forditó: Vajda Miklós

„Az elegáns londoni szõrmeszalonban különös adás-vételi ügylet zajlik. Gilbert, az egyik – nem éppen a hûségérõl ismert – társtulajdonos, a hódítás reményében, nercbundát készül ajándékozni Janienek, az egzotikus szépségnek. Az akciónak van egy kis akadálya, mégpedig Janie férje, aki feltehetõleg gyanakodni találna, ha felesége egy tízezer fontos bundában állítana haza. A nõügyekben páratlanul találékony Gilbert beindítja a megoldás gépezetét, aminek következtében elképesztõ események kezdik gyors ütemben követni egymást. Sûrûsödõ idõközökben jelennek meg házasságtörõ férjek és feleségek, megsokszorozódnak a hölgyekrõl le és felkerülõ különbözõ ruhadarabok. A negyedik emeleti szõrmeszalon ablakai és az utca frontja között a legváltozatosabb öltözékek és használati tárgyak röpködnek, a gravitáció törvényeinek megfelelõen…
Pedig Gilbert nem akart mást, csak egy sztriptíztáncosnõ, Janie igen drága, de kétségkívül ellenállhatatlan testét tudni magán abban a kis idõben, amíg felesége biztonságos távolságban piheni ki az ezévi fáradalmait. Az egyetlen – késõbb kiderül, végzetes – körülmény mindössze a sztriptíztáncosnõ férjének, Harrynek állandó fel-felbukkanása. Ráadásul éppen vele kell megvetetni azt a nercbundát úgy, hogy közben ne is sejtse, hogy az alkalmi vétel mögött Gilbert néhány ezer fontja áll. Az ügylet Arnold esetlen kufárkodása miatt meghiúsulni látszik, így Janie nem kapja meg a bundát, s amikor Harry visszajön, titkárnõjére aggatja Gilbert boldogságának egyetlen zálogát. Természetesen ezt õ nem hagyhatja annyiban, és Arnolddal fejvesztett, ad hoc problémamegoldásba kezd, amit igazán a váratlanul betoppanó feleség, két meztelen nõ (egy az italos szekrényben, egy a kisszobában), és egy nem várt szerelmi románc bolygat meg igazán…” (A budapesti Madách Színház elõadásának ismertetõje)
„Ezt a darabot a bulvár legjobb receptjei alapján «keverték» ki. A cselekmény fordulatos, mulatságos helyzet mulatságos helyzetet követ benne, alakjai kellõen élesnyelvûek (tehát pergõek a dialógusok). Hálás feladat a színészeknek, nagyszerû alkalom sziporkázó rendezõi ötletek megvalósításához, «lendületes» elõadás megrendezéséhez. Idézet egy, az õsbemutatóval (1968) egykorú angol kritikából: «dróton rángatott bábuk mozognak a darabban, és az egész történés csak azért mehet végbe, mert a szereplõk – a feltételezés szerint – hülyék, vakok vagy süketek. Az ilyen átlátszó ostobaságot csak nagyon jó, rutinos színészek tudják elõadni, ami meg is történik; hiába mérgelõdik tehát a kritikus – a közönség remekül szórakozik». (az elõadás mûsorfüzetébõl)
 

Szereplők:

Bemutató: 1995.11.17