Molière

Nõk iskolája

Vígjáték két részben

Forditó: Heltai Jenõ

Arnolf, hogy ne jusson azoknak a sorsára, akiket a feleségük felszarvaz, egy jámbor leánykát, Ágnest, akit örökbe adtak neki, úgy neveltet, hogyha eljön az ideje, egyszerû és hûséges asszonyként feleségül vehesse. Ám rájön, éppen házasodni készülõ pillanatában, hogy barátja fia és Ágnes között szerelem szövõdik. Ezért megparancsolja a lánynak, hogy dobjon követ udvarlójára, mikor az újra jelentkezik. Ám a lány egy levélkét is küld a nehéz kõvel, melyben szerelmérõl biztosítja az ifjút. Így aztán Ágneshez be is lopódzik, amirõl a férfi tudomást szerez és a szolgákkal megvereti. Horace eszméletlenséget színlelve elnyúlik, s míg a többiek nem tudják mitévõk legyenek, megszökteti Ágnest. De szerencsétlenségére éppen Arnolfot bízza meg, hogy rejtse el a lányt. Arnolf visszaszerzi tehát a lányt, aki azonban úgy dönt, hogy inkább kolostorba vonul, semmint lemondjon szerelmérõl. Még néhány fordulat, minek következtében az ifjút egy másik lánnyal akarja összeházasítani az apja, de végül minden kiderül, mert Ágnes az elveszett lány, így a fiatalok összeházasodhatnak, Arnolf pedig megmarad agglegénynek, mert a példázat szerint csak így kerülheti el a felszarvazást.
„A váradi elõadásban, amelyet Farkas István rendezett a hagyományos reszketeg vén gavallér helyébe egy kajánul ravaszdi kortalan bohócot választottak Arnolfnak, aki megjátssza a féltékeny zsarnokot, a bölcs rezonõrt, az elegáns világfit, a cselszövõt, a felsült széptevõt, s emellett bravúros csibész módjára kilendíti az egész 17. századi szerelmi sztorit a maga bájkalitkájából…Varga Vilmos nagy lendülettel egyesíti mindezt ebben az alakításában”. (Implon Irén, Fáklya)
„Ez a ma már «ártatlan» darab a maga korában majdnem eltette láb alól szerzõjét, ugyanis ellenségei megvádolták azzal, hogy a Nõk iskolájában a tízparancsolatot parodizálja, tehát istentagadó s egyben tagadja a fennálló társadalmi rendet… következésképpen: máglyára vele! Pamflet pamfletet követett, és ha a király nem veszi pártfogásába Molière-t (talán, mert olyan kedve volt), a vígjátéknak rossz vége is lehetett volna.” (Farkas István, rendezõ)
 

Szereplők:

Bemutató: 1983.07.09