Tennessee Williams

Orfeusz alászáll

Dráma három felvonásban

Forditó: Keszthelyi Zoltán

„A porban és unalomban fuldokló amerikai kisváros a közege és helyszíne Williams történetének. Az olasz bevándorló borkereskedõ és szeszcsempész lánya, a Lady, férjét Jabe-et, a város nagyhatalmú, sötét múltú polgárát hozza haza a memphis-i kórházból. Reménytelenül szeretetnélküli életük utolsó szakasza érkezett el, a városszerte már köztudomású halálos betegség utolsó napjai. A Lady, a forróvérû asszony nem kíván eltemetkezni urával együtt, a váratlanul érkezõ szerelmet, mely egy veszélyes és vad fiatalemberben testesülve – Orfeusz alakjában – jelenik meg, önfeledt odaadással fogadja. Idegenként az idegenek közt, egymás álmaiba menekülve éri õket utol a végzet – miközben feltárulnak féltve õrzött tikok, bûnök – a város lakói kegyetlenül megtorolják nem csak szerelmüket, hanem menekülésüket a szabadságba.
Ilyen ez a kisváros, ellenséges és rosszindulatú, ahol gyûlölik az idegent, de egymást is. Összefogásra csak egy valami készteti õket: együttes erõvel közösítik ki a«betolakodókat».
Ebbe a közegbe sétál be a fiatal Val Xavier, a dalnok (neve megváltót jelent) kígyóbõr dzsekijében, egy szál gitárja társaságában. Szabad lelkû vándor, aki nem indult sehonnan és nem érkezik meg sehová, léte maga az úton levés, s akinek hangsúlyozott kívülállása hamar felkavarja a kedélyeket. Lepereg róla a kisváros sanda rosszindulata csakúgy, mint a nõkbõl feléje áradó sóvárgó rajongás.
Elsõként a különc Carol Cutrere kerül Val bûvkörébe. A zûrös életû fiatal nõ bizarr külsejével és egzaltált viselkedésével csupán azt próbálja kicsikarni környezetébõl, hogy vegyék már észre, hogy a világon van. Igyekezetével ebben a kisvárosban persze csak annyit ér el, hogy megvetik és igyekeznek olyan messzire eltávolítani, amennyire csak lehet. Nyilvánvalóan vonzódik Valhoz, aki azonban nyers és elutasító vele szemben. Val érzékeny, kissé intellektuális mûvészlélek, aki bár erõs hatást gyakorol a nõkre, mégsem elsõsorban ösztönlény, kinek személyiségében az erõteljes szexualitás dominál. Túl van azon az idõn, mikor minden kínálkozó alkalmat kihasznált, s a leplezetlenül szexuális szándékkal közeledõ nõk nem keltik fel érdeklõdését. Ezért is olyan elutasító Carollal szemben. A seriff felesége, Vee Talbott személyében újabb rajongóra lel, de viszonyulásukban nem a szexualitás a meghatározó. Val az érzékeny, mûvészetek iránt fogékony ember érdeklõdésével fordul a kisváros brutalitása elõl vallásos látomásokba menekülõ asszony felé, aki vízióit festményekben örökíti meg. Vee vonzalma érthetõ, hisz Val az egyetlen, aki meghallgatja, aki õszinte érdeklõdést tanúsít festményei és gondolatai iránt.
És ezzel elérkeztünk a történet legfontosabb nõalakjához: Lady haldokló férjét hozza haza a kórházból, a vén zsarnokot, akivel már húsz éve él (vagy inkább halódik) egy rettenetes házasságban. Múltjából tragédiák árnyéka kísért, és sorsának nyomorúsága megválthatatlannak látszik. A dalnok Orfeusz azonban váratlanul besétál Lady életébe, aki a szerelem fényes extázisában egy pillanatra elhiszi, hogy lehet még élet és lehet még remény, ez a fiú talán még megmentheti õt.” (Szabó Helga, Magazin-Színház)
Lady szerepét Vitályos Ildikó játszotta, Val szerepét pedig a Temesvárról érkezett meghívott vendég, Varga Vilmos színmûvész alakította.
 

Szereplők:

Bemutató: 1964.10.03