Móricz Zsigmond

Rokonok

Színpadra alkalmazta Babarczy László

színmû

Móricz Zsigmond (1879-1942) un. dzsentriregényeinek központi gondolata a mentalitásán, életformáján változtatni nem tudó, szerepét vesztett történelmi középosztályhoz fûzött illúziókkal való leszámolás. Ezek sorában az 1932-es megjelenésû Rokonok egyértelmûen azt sugallja: menthetetlen az a társadalom, amelyet megkövült, hazug viszonyok hálóznak be. Móricz gondolatának érvénye máig ható, a cselekmény pedig, amely révén a gondolatot megjeleníti, ma aktuálisabb, mint valaha. A fõhõs Kopjáss István személyére (aki szerény hivatalnokból lép elõ városi fõügyésszé a helyi hatalmasságok manõverei folytán) és Zsarátnok városára párhuzamot lelni mai világunkban - nem volna különösebben nehéz feladat. Irodalomtörténeti tény, hogy Móricznak mûfajilag és társadalombírálatában ez az egyik legsikerültebb regénye, amelyben Kopjáss története "a teljes és diadalmas realizmus hangján szólal meg". A regényt a szerzõ már 1933-ban dramatizálta, az idõ azonban hamar túllépett az elsõ színpadi változaton, s ez magyarázza, hogy azóta több adaptáció is készült belõle. Társulatunk most, Móricz Zsigmond halálának 60. évfordulóján, a mû legújabb színpadi változatát mutatja be Bodolay Géza, a kecskeméti Katona József színház igazgató-fõrendezõjének rendezésében.

Szereplők:

Bemutató: 2002.10.17