Tabi László

Spanyolul tudni kell

Komédia három felvonásban

„A 20. század hatvanas éveiben Tabi László (aki egyébként a Ludas Matyi fõszerkesztõje is), képviselte a molnári vígjáték haladó hagyományát, s a szigligeti és visegrádi alkotóházban szigorú menetrend szerint íródó színmûvek némelyike ma is tetszetõsnek mondható. Leginkább azok a vígjátékok érdemesülhetnek a - legalább részleges - maradandóságra, amelyeknek középpontjában az apolitikus férfi-nõ viszony áll vagy amelyek a valóságtól, a szocialista Magyarország realitásától teljességgel elszakadtak. Így elsõsorban az 1968-as, a Vígszínházban bemutatott Spanyolul tudni kell, mely darab sikerét részint az õsbemutató fõszereplõi által ügyesen kamatoztatott hálás szerepek, részint a valóságtól való tökéletes elrugaszkodás biztosította.” (László Ferenc)
Egy közép-amerikai ex-diktátor és egy özvegy panziósné véletlen találkozása a Bakonyban. A helyzet talán különös és meglepõ, de egy mai komédiában - ahogyan századunkban is - minden megtörténhet. Árulás, cselszövés, szerelem, féltékenység. Minden, ami egy szórakoztató, fordulatos és szellemes történetbe belefér.
„Tabi László Spanyolul tudni kell címû darabja nem tartozik a legsikerültebb bohózatok közé. Ismerjük és becsüljük Tabi egészséges humorát, szellemességét, tisztán látó és hasznos szatíráját nemcsak darabjaiból, hanem a Ludas Matyi hasábjairól és a televízióbeli «csevegéseibõl». Talán ezért is mérjük magasabb mércével a színpadról elhangzó szöveget és bizony, csak itt-ott bukkanunk valóban szellemes replikákra, a szatíra színvonaláig emelkedõ mondanivalóra. Nem az a baj, hogy a szerzõ «erõltetett keretben» akar két és fél órán át kacagtatni. A baj ott van, hogy a kacagtatás motívumai, eszközei meglehetõsen szegényesek és – eltekintve a külsõségektõl és a néhol felbukkanó helyzetkomikumtól – szinte kizárólag a nemi kapcsolatok szférájára, eléggé vaskos «bemondásokra» és dél-amerikai junták közötti villongások enyhe kifigurázására szorítkozik. Persze, vannak a darabnak valóban derûs, egészséges pillanatai is.” (Sándor István, Szabad Szó, Temesvár)
 

Szereplők:

Bemutató: 1969.12.31