Johann Wolfgang Goethe

Stella

Melodráma két részben

Forditó: Görgey Gábor

„Egy német kisváros fogadójába megérkezik Cäcilie és lánya, Lucie. Megtudjuk, hogy az asszonyt évekkel ezelõtt elhagyta imádott férje, elszegényedtek, és Lucie most társalkodónõi állást vállalt a fiatal helyi földesúrnõ, Stella mellett. A fogadósné elbeszélésébõl kiderül, hogy Stella sorsa nagyon hasonlít Cäcilie-hez: nyolc évvel ezelõtt költözött ide férjével, született egy kislányuk, aki azonban rövidesen meghalt, és három évvel ezelõtt a férfi – akirõl azt suttogták, hogy nem is volt megesküdve Stellával – nyomtalanul eltûnt. Azóta Stella magányosan, csak a férfi emlékének él, mint a környék jótevõje, akit hódolat és részvét övez mindenütt. A bonyodalom rugója: Cäcilie és Stella eltûnt férje ugyanaz a személy. És valóban: Fernando, a hõs megérkezik a fogadóba. Mint kiderül, három évvel ezelõtt a korábbi családjával szemben érzett lelkifurdalás kergette világgá, ám hiába kerteste feleségét és leányát, azoknak nyoma veszett, és most némiképp megnyugodva tér vissza Stellához. Stella és Fernando boldogan omlanak egymás karjába, majd Fernando találkozik Cäcilie-vel, felismerik egymást, és a férfi szörnyû választás elé kerül. A kötelességérzet kerekedik elõször felül és Stella háta mögött el akar szökni övéivel. Tervét azonban Stella megtudja, s Fernando kénytelen vallomást tenni. Egy pokoli napra összezárva maradnak valamennyien a házban. Cäcilie kész lemondani imádott férjérõl, felajánlja, hogy elutazik s távoli, önzetlen barátként kíséri életüket, majd olyan megoldáson gondolkodik, amelynek keretében valamennyien együtt maradhatnának. Hiába: Stella, akit egyszerre marcangol a kétségbeesett szerelem és a lelkifurdalás új barátnõivel szemben, megmérgezi magát, Fernando pedig szintén öngyilkos lesz. (A darabnak van egy szelídebb, békülékeny befejezése is.)” (Szántó Judit)

 

Szereplők:

Bemutató: 1981.06.12