Friedrich Dürrenmatt

Strindberg-játék

(Play Strindberg)

August Strindberg Haláltánca nyomán

Forditó: Bereczky Erzsébet

„1948-ban láttam Strindberg Haláltáncát Baselben, a színészekre sokáig emlékeztem, a darabra annál kevésbé…1968. novemberében nyersfordítás alapján kezdem átírni a darabot. Átveszem Strindbergtõl a mesét magát, kiküszöbölöm az „irodalmiaskodást” Strindberg mûvészetébõl… egy színészekkel eljátszott darab helyett megszületik egy színészekre írt darab. Egy polgári házassági tragédia a polgári házasságok tragikus felfogásának komédiájává válik. Ez a Strindberg-játék” – írja Dürrenmatt

„A színtér egy boksz-mérkõzés ringje, az asszony, a férfi és a 25. házassági évfordulóra betoppanó unokafivér ott küzdi végig tízvalahány menetre osztott játékát a gyûlölet és szeretet ambivalens szenvedélyének. Egy távoli elhagyatott sziget tornyában, a börtön fölötti tiszti lakásban. Szorító egymásrautaltság és feszítõ ellenérzések – akár a strindbergi szenvedély és Dürrenmatt hûvös rációja.” – Implon Irén, Fáklya

Play Strindberg néven vált világszerte ismertté. A polgári házasságot gúnyolja ki ebben a darabban Dürrenmatt a rá oly jellemzõ szatirikus éllel. Ez a házasság gúzsbaköti az embert és megmarad. Csak éppen – a hosszú házasságok pokoljárásai révén az ember: férfi és nõ megy tönkre benne.

A két fõszereplõ párharca nem véletlenszerûen van felosztva menetekre…Kénytelenek játszani… lelkes profik módjára küzdenek, ámde mulatságos fennhéjázásukat, gonoszkodásaikat, acsarkodó gyûlöletüket, a pózaikat megszakítja egy pillanatra a csömör õszintesége…Küzdelmüknek még sportszerû eredménye sincsen. Nincs gyõzelem, nincs vereség, sem morális, sem fizikai értelemben.” – részletek az elõadás mûsorfüzetébõl

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1975.05.09