Előadások / Szigligeti Társulat / 2024-2025

Alexandru Kiriþescu

Szarkafészek

Vígjáték három felvonásban

Forditó: Boros Endre

„«A Szarkafészek címû vígjátékot Craiován írtam 1930-ban. Az alakokat alaposan ismertem... Lélegzetvétel nélkül dolgoztam: három hét alatt fejeztem be. Bulandráék azonnal eljátszották, a Nemzeti Színház is óriási sikerrel adta. A kritika mégis kedvezõtlenül fogadta s azzal vádoltak, hogy megrágalmaztam a nagypolgárságot és a bojárságot» - írta Al. Kiriþescu.
A Szarkafészek egy hanyatló világot mutat be, melyet saját belsõ ellentmondásai ásnak alá, melyet a felemelkedõ új osztály végsõ pusztulással fenyeget. Ebben a helyzetben a kiváltságukhoz görcsösen ragaszkodó kizsákmányoló osztályok mind kegyetlenebbé válnak.
A szerzõ egész sor kiválóan megformált alakot teremt, akik között az egyetlen szolgálólány kivételével hiába keresnek becsületes embert. Aneta Duduleanutól Margarétáig a tenni képtelen, kegyetlen és korlátolt vidéki polgárság egész arcképcsarnokát teremti meg Kiriþescu,
Aneta Duduleanu és két húga – a szarkák triója – a múltat elevenítik meg. Minden erejükkel a múltba kkapaszkodnak, mindennel szembeszállnak, ami haladó, vagy ami ellentétes elavult életszemléletükkel. Kártyáznak, pletykáznak, kiteregetik a legintimebb tényeket is, hiszen «minden a családban marad». Jól kiegészíti õket Wanda, a nagyvilági kalandornõ valamint a két fivér.
A darab egyik legérdekesebb figurája Mircea Aldea, akinek alakjában a szerzõ az értelmiségi helytállásának kérdéseit boncolgatja. Mircea õszinte és becsületes jelleme összeütközésbe kerül környezetének brutális valóságával, s ez az összeütközés temeti õt is maga alá. Újságíróként kezdte, ám a burzsoázia visszataszító életmódja keserûséggel tölti el. Házasságba menekül, elveszi Margarétát, de még felesége sem biztosítja számára azt, amit várt. Most már szeretne kitörni a hisztériából, új kapcsolatot keres, de Wanda sem bizonyul méltónak hozzá. Margaréta halála feloldhatatlan keserûséggel tölti el. Úgy érzi: nincs mit várnia az élettõl. Sorsa tehát az útja-vesztett értelmiségi sorsa. «Talán rabszolgavásáron vettek meg? – kiáltja. De ez a lázadás csak rövid ideig tart. Mircea energiája, világfelfogása nem elég a végleges kitöréshez.»” (Az elõadás mûsorfüzetébõl)