Kovách Aladár

Téli zsoltár

Országos bemutató

Szerkesztette, színpadra alkalmazta: Szabó József

Drámai játék két részben

„Kovách Aladár 1940-ben bemutatott darabját Szabó József rendezõ átigazításában és mai színpadra alkalmazásában láthatta a váradi közönség.. Megfogalmazása szerint a Téli zsoltár «a hit, hûség és helytállás drámája». Benne Apáczai Csere János életútját ábrázolja a szerzõ, a megmaradás, a megtartó erõ és a jövõt teremtõ munkálkodás eszményeit kiemelve a nagy erdélyi polihisztor életének történetébõl. A Hollandiában tanuló és ott fényes eredményeket elérõ Apáczainak professzori címet ajánlanak, felesége pedig Aletta, szintén holland gyökerû. Apáczai mégis a hazatérést választja, feleségestõl, gyermekestõl tér vissza, hogy szeretett Erdélyében a felemelkedést jelentõ tudást átadhassa. Itt a hatalom falába ütközik, II. Rákóczi György fejedelem és az itteni professzorok nem nézik jó szemmel Apáczai ténykedését, eltávolítják, nem taníthat nagy diákokat, csak kisiskolásokat. A fáma szerint a marosba dobják, télvíz idején, amitõl megbetegszik, és ez okozza halálát. Fiatalon hunyt el Kolozsvárott.

A Téli zsoltár három nagy színe kronologikusan, az események történetiségében követik egymást. Ezek Apáczai életének fõbb állomásai: Utrecht, Gyulafehérvár, Kolozsvár. Amikor Apáczai Csere János lemondott a professzori címrõl, akkor a választás vállalás is volt. A második szín a gyulafehérvári fejedelmi udvar, ahol II. Rákóczi György maga elé idézteti a bevádolt Apáczait, s miközben a vádlott egy egész elmaradott nemzet érdekeit képviselve pöröl, aközben a fejedelem ruhát próbál, s Basirius professzor elveinek engedve, a látszathatalom magaslatáról – csak úgy mellékesen – adja ki a parancsot: «Marosba vele!» Ilyen drámai helyzetben kell Apáczainak felmutatnia a hazahozott «tulipánt». Apáczai az erkölcsig (a legmagasabb fokig) akarta fölemelni az országot: ez feltételezi az enciklopédikus tudást, az iskolákat, az ismeretek anyanyelven történõ továbbítását stb. A mûveltség Apáczai értelmezésében nemcsak megszerzett ismeretanyagot, de gondolkodásmódot is jelent. Utalás történik a Bethlen Gábori humanizmusra (a jobbágy gyerek is tanuljon, ha tehetséges), amit II. Rákóczi György felforgató eszmének tart. A konfliktus a fejedelem, a hatalom és Apáczai között jön létre, nem pedig Basirius (a gyulafehérvári schola rektora) és Apáczai között (esetleg annyiban, amennyiben Basirius hatást gyakorol a fejedelemre)…” (Mohácsi Eszter)

A Téli zsoltár végén, Apáczai haldoklása jelenetének szép momentuma a testamentum-szerû monológ:
"Sokszor kerestem magamban: mi hozott haza! Mi volt a parancs, ami elindított vissza a messzeségbõl, - ahol a becsülést, a katedrát, a boldogulást hagytam. Kerestem magam, álmodtam, s az álomhoz akartam fölemelni a valóságot. Akartam Akadémiát, Universitast, megismételtem volna az öt kenyér és hal csodáját, az új csodával: a könyvvel. Úgy akartam fény lenni, hogy szeressenek. S hogy ide számûztek, itt jöttem rá a titokra, ami hazakergetett: a gyerekek. Bennük újul meg a világ. Ködösen éreztem, ezt már egy utrechti karácsonyon. A dóm kórusában gyermekhangok várták a Jézust. És hulltak a hangok puhán és libegtek a levegõben, amint a hópihék, és fehérséggel borított be mindent ez a téli zsoltár, mert reménnyé nõtt az emberekben: el is bukhatunk, besározódhatunk, de föntrõl mindig hull tisztán és fehéren a hó..."
 

Szereplők:

Bemutató: 1990.10.28