Előadások / Szigligeti Társulat / 2024-2025

A. P. Csehov

Ványa bácsi

Színmû két részben

Forditó: Háy Gyula

„Csehov híres darabja eredetileg az elõzõ évad bérletes elõadásait zárta volna, de betegség miatt õsszel került sor bemutatására.
A darab fókuszában két férfi áll. Az egyik Szerebrjakov nyugalmazott egyetemi tanár, a másik a sógora, akit a darabban Ványa bácsinak neveznek. Az öreg professzor a forrása itt minden romlásnak. Famíliája évtizedeken át hisz benne, hisz emberi rendkívüliségében, tudományos nagyságában. Ványa bácsi magára vállalja egy birtok gondjait, beleöli fiatal életét, s a birtok jövedelmét áldozatos becsülettel szolgáltatja át a «nagy» Szerebrjakovnak. S aztán ráeszmél, hogy akiért az áldozatot vállalta, nem volt méltó az áldozatra. A rendkívüli ember csak mutatós pozõr, a nagy tudós nem alkotott semmit, ami állaná az évek ostromát. Ványa bácsi fellázad. Fellobog benne az elfojtott szerelem Szerebrjakov második, fiatal felesége iránt, fellobog benne a vágy az önálló, férfihoz méltó, szabad életre. Kevés híján gyilkosává válik a professzornak. Aztán valami csehovi rezignációba borul minden: folyik tovább az élet anélkül, hogy a gyötrelmes kérdések megoldódtak volna. A kérdések nem oldódtak meg, de azért a személye és dolgok bizonyos értékrendje tisztázódott. A professzor mégiscsak mint leleplezett, utálatos, üres zsarnok vonul el a színrõl, bukottan akkor is, ha látszólag megtartotta pozícióját. Jelena, szép, fiatal felesége, szintén nem marad meg folttalan ragyogásában: a belõle áradó inspiráció nem bizonyult sem mélynek, sem igazán konstruktívnak. Illik õ a professzorhoz, még ha nem boldog is mellette. Akik hátul állottak az értékek rendjében, azok glóriásan fölemelkednek, még ha bús vidéki sorsuk tovább folydogál is szûkös medrében. Ez a Ványa bácsi megnõ a munkában, a munkához való hûségben, ez a kisember tisztábban és hatalmasabban áll elõttünk, mint a gazdag és dicsõséges Szerebrjakov-pár. S a fiatal és boldogtalan, de boldogtalanságában is bölcs és építõ Szonya, s a Jelena szépségétõl megperzselt, de eredendõen tiszta vidéki orvos, Asztrov, fölébe nõnek a nagyoknak, a szépeknek, a gazdagoknak, az élet munkátlan élvezõinek…” (Kardos László)
Szerebrjakov, a mûvészettörténet nyugdíjas egyetemi tanára visszavonul második feleségével, Jelenával családi birtokára. Tehetséges sógora, Ványa bácsi, néhai elsõ feleségének bátyja és Szonya, a professzor finom lelkû, csúnya lánya egész életükben azért robotoltak, hogy a birtok jövedelmét a tudós rendelkezésére bocsássák. Mióta a professzor kénytelen a vidéki birtokon élni, ostoba felfuvalkodottságával lelohasztja a vele szemben eddig érzett nagyrabecsülést. Ványa bácsiban egyre jobban feszül a jogos féltékenység a professzorral szemben, látván, milyen értéktelen ember. Belsõ gyötrelmeit csak fokozza az egyre növekvõ szerelem, amelyet a professzor fiatal felesége iránt érez. Jelena is szenved, csendes boldogtalanságban, céltalanul morzsolja napjait zsémbes férje mellett. A család régi barátja, a tehetséges Asztrov doktor kísértésbe hozza, akit titokban Szonya szeret már régóta. Ványa bácsinak látnia kell, ahogy vetélytársa átöleli az istenített asszonyt. A meggyötört Ványát felháborítja a professzor önzése – adjanak el mindent és a pénzbõl költözzenek vissza a városba -, hogy heves szóváltásba kerül vele és a felkapott revolverrel meg akarja ölni, de nem sikerül. Aztán minden lassan visszakerül a régi kerékvágásba, Szererjakov és Jelena elutaznak, Asztrov elbúcsúzik, és Ványa bácsi és Szonya magukra maradnak, visszatérnek régi életükhöz, a munkához.
 


Szereplők:


Szerebrjakov, Alekszandr Vlagyimirovics, nyugalmazott egyetemi tanár

Jelena Andrejevna, a felesége

Szofja Alekszandrovna (Szonya), Szerebrjakov lánya elsõ házasságából

Vojnyickaja, Marja Vasziljevna, Szerebrjakov elsõ feleségének anyja

Vojnyickij, Ivan Petrovics (Ványa bácsi), a fia

Vojnyickij, Ivan Petrovics (Ványa bácsi), a fia:

Varga Vilmos

Asztrov, Mihail Lvovics, orvos

Tyelegin, Ilja Iljics, elszegényedett földbirtokos

Tyelegin, Ilja Iljics, elszegényedett földbirtokos

Marina, öreg dajka

Szolgálólány

Közremûködnek


Rendező:

Segédrendezõ:

Díszlet- és jelmeztervezõ:

Zenéjét összeállította és az énekszámokat betanította:

Súgó:

Bemutató: 1986.09.28