Jaroslav Ha¹ek

©vejk, a derék katona

Forditó: Réz Ádám

Jaroslav Ha¹ek (1883-1923) az irodalmon kívüli irodalom egyik legnagyobb remekét alkotta meg. Részben saját kalandos életét írta meg a regényben, amelynek mûfaja vígeposz, és olyan hõsrõl szól, aki az uralkodó osztály világát kívülrõl, alulról nézi; semmi köze ehhez a világhoz, nem ismeri el törvényeit, különféle képviselõiben pedig csak ellenséget lát, akit le kell gyõzni, be kell csapni, ki kell játszani, meg kell téveszteni. Ha¹ek egészen fiatalon oly rengeteg szenvedést halmozott fel, hogy másképp, mint a szatíra eszközeivel aligha küzdhetett volna ellenük. A lázadó, ám befelé élõ, különlegesen érzékeny ifjú író már elsõ prózai próbálkozásai óta törvényszerûen választotta mûfajává a szatírát. A szatíra az író számára mindig elégtétel: az elnyomottak, a megalázottak, a rabszolgák és az elítéltek a nevetésben leltek erõt méltatlan helyzetük elviselésére.

Ha¹ek nem volt egészen 40 éves, amikor meghalt. A regény laza befejezését egy Vanek nevû íróbarátja csapta össze. Mire azonban ez megjelent, Ha¹ek már világhírû volt, a cseh irodalom legnagyobb humoristája, illetve szatirikusa. Mûve az egész világháborúnak és benne az osztrák-magyar hadseregnek múlhatatlan torzképe. Többen is folytatták, többen dramatizálták, Bertold Brecht egy kései folytatást írt ©vejk a második világháborúban címmel.

Számos olvasó jobban ismeri ©vejket, mint megteremtõjét, Jaroslav Ha¹ek cseh regényírót. De a cseh irodalom ma is mindenekelõtt általa van jelen a világirodalomban. Megalkotta a halhatatlan figurát: ©vejket, amely nem utolsósorban saját váltakozó életformájának a paródiája volt. Amíg erejébõl telik, krajcáros gondjainak leküzdésére írni kezdi és maga terjeszti regényét füzetes folytatásokban, s dugva árusítja a prágai kávéházakban, csapszékekben. Elõszót is maga írt hozzá: „Nagy idõk nagy embereket kívánnak. Vannak szerény, fel nem ismert hõsök (...) Manapság, a prágai utcákon járva, találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentõs szerepet játszott a mostani idõk történetében. (...) Én nagyon-nagyon szeretem ezt a derék katonát, ©vejket, s közzétéve világháborús kalandjait, meg vagyok gyõzõdve, hogy ti is mindannyian szívetekben fogadjátok e szerény fel nem ismert hõst.”

©vejk, a jó katona: tudatos forradalmár, a nép egyszerû fia, agyafúrt kópé, bölcs bohóc, zseniális hülye vagy együgyû fajankó? Igazán egyik típusba sem sorolható be. Egyszerûen csak egy „békés arcú bajkeverõ”, aki szüntelenül beszél és mosolyog. De ilyennek kell lennie, hogy kiszolgáltatottsága ellenére túljárhasson az õt manipuláló hatalom eszén.

Szereplők:

Bemutató: 2007.09.30