Tamási Áron

Ördögölõ Józsiás

Zenés népi játék két részben

„Az Ördögölõ Józsiás a pokoli és ideálisan jó, démoni és angyali erõk örök küzdelmét jelképezi. Ebben a felfogásban a szenvedõ, majd felszabaduló nép – akár a Kórus szerepét tölti be, mint a görög tragédiákban, akár cselekvõen vesz részt az eseményekben – ugyancsak földöntúli arányok között mutatkozik meg… Az emberi lélekben – ha csak egy szikrája létezik is a tisztességnek – az eszményi jóra való hajlam szeretne érvényesülni – sugallja Tamási.”
„A darab központi témája a szegény legény gyõzelme – nem csupán eszessége, de testi ereje, test és lélek egysége révén is – a Pokol urai felett. …A népmesei fordulatok régrõl ismertek…de tamási a tiszta lelkû Józsiás útját beárnyékolja azzal, hogy a második gyõztest, a Pokol hercegét választják meg új kancellárnak, s ez a kancellár – Bakszén – magának akarja megszerezni a hatalmat és Jázmina kezét… Az öreg király – Lámsza – nyugállományba vonulása után Jázmina udvarhölgyének, Dillónak az átállása (a kancellár szeretõje lesz) sejteti a valóság kétarcúságát. Bakszén ördögökbõl verbuvált hivatalnokai elégetik a királynak küldött panaszleveleket, s a felbérelt emberek a vezetõket dicsõítõ iratokat, ámító beszámolókat gyártanak a nép nevében. A Jázmina és Józsiás édenébe tolakodók leleplezõdnek, az ország dolgát hátráltatók halállal lakolnak, vagy kiûzetnek az országból, mert ezt kívánja a nép: a becsület, a fény, a remény õrizõje.
Józsiás megosztja az emberi jogokat azokkal, akik õt gyõzelemre segítették s az «ország szekerét» vigyázzák. Leveszi a királyi palota ajtajáról a láncot, s betartatja a törvényeket, amiket a Vének Tanácsa hozott. «nem börtönben vagyunk mi – úgymond -, hanem az ország homlokán. Ahonnét látni kell, ki a világba, s amit a világnak is látnia kell». – Z. Szalai Sándor
„A negyven évvel ezelõtt készült színmû (1952-ben íródott) nem csupán az akkori hatalomnak – Rákosi rémuralmát éljük – szerzett kínos perceket, hanem szerzõjének is, hiszen megannyi «javítás» után sem kerülhetett színpadra. Tamási nagyon is tudta, hogy mit ír: a csellel (kékcédulás választások!) hatalomra került kommunisták megvesszõzését, igaz, hogy bújtatta a meseszerkezet, de nincs az az elvonatkoztatás, amely ne mutatná az író minden hatalmi dölyföt, önkényuralmat elítélõ – némelykor keserû humorba bugyolált – véleményét… Nem véletlen, hogy az erkölcsi példázatként is fölfogható darab csak 1983-ban került színpadra. A híres õsbemutatót Debrecenben Gali László rendezte.” (Szakolczay Lajos)
 

Szereplők:

Bemutató: 1993.01.23