Miloslav Stehlik

Új ember kovácsa

A.Sz.Makarenko azonos címû regénye nyomán

Színmû négy felvonásban

Forditó: Boros Endre

A darab cselekménye 1920 telén kezdõdik, a Poltova melletti ifjú bûnözõk és csavargók telepén

„Makarenko híres könyvébõl készült a színpadi változat. Makarenkónak, a nagy szovjet pedagógusnak és írónak munkásságát egy mondatban lemérhetjük: új módszerrel tudunk új embert nevelni. Makarenko lázasan, a tudós buzgalmával, a legmelegebben érzõ humanista szívével és jóságával kutatott ezek után az új módszerek után. Pedagógiájának alaptétele, hogy ne valami elvont lényeket, anyagot lásson neveltjeiben, hanem embert. Ha szól hozzájuk, mint embertárshoz úgy szóljon, ha megfeddi vagy még keményebb dorgálási módra határozza el magát, mindenkor a célt lássa maga elõtt, az új típusú ember létre segítését. Makarenko az esetek nagy többségében feltételezte a gondjaira bízott ifjakban a nemes érzéseket, a szebb utáni vágyat, a lelkiismeret egy-egy szikráját. Tudta jól, hogy ezek a szegény fiúk és leányok nem saját rosszaságuk miatt kerültek a züllés síkos útjára, hanem a letûnt társadalom taszította oda õket.
Ilyen naplószerû, nem egészen összefüggõ regényt rendkívül nehéz színpadra átírni. De a szerzõ sikeresen birkózott meg a nem mindennapi feladattal. A négy felvonás alatt megelevenedik a Maxim Gorkij gyermektelep fejlõdésének négy fázisa, s a nézõ betekintést nyer a pedagógia nagy mesterének izgalmas, érdekes és tanulságos harcába. A dráma sajátos nyelvével sûríti képekbe az idõt és jó érzékkel fokozza a cselekmény feszültségét.” (Fekete Attila, Fáklya)

„A darab azt mutatja meg, hogy Makarenko mint ismeri föl az új pedagógia hivatását, találja meg a módszereit, s elzüllött, polgári társadalomban végkép elbukó fiatalokból hogyan farag új, szocialista embereket. A darab lényegében színpadi riport, helyzetkép-sorozat. Megismerkedünk a telep tarthatatlannak tûnõ állapotával, ahol makarenko még tanácstalanul áll a csavargó élethez szokott fiatalokkal szemben. Maga sem tudja, mihez kezdjen velük, hogyan hasson rájuk, mígnem megszületik benne az elhatározás: szigorú fegyelemmel – belsõ fegyelemmel és munkával alakítja át a züllött fiatalokat. A telep közösséggé szerbezõdik és lassan kezd ereje lenni ahhoz, hogy a lusta és keményfejû Matejt sepregetésre szoktassa, Versenyevbõl melegszívû, vidám embert neveljen, sõt Karpovicsot is meggyõzi arról, hogy lopással, becstelen utakon sohasem válhat ember belõle. A darab nagy emberi ügyrõl szól, a «gyémánt történetérõl», arról, hogy a salak, a látszólagos romlottság mögött hogyan törnek ki az új emberi tartalmak.” (Utunk, Bajor Andor)
 

 

Szereplők:

Bemutató: 1955.02.17