Móricz Zsigmond

Úri muri

Színdarab három felvonásban

Móricz drámája az író születésének 100. évfordulóján került bemutatásra a nagyváradi színházban. Az Úri muri címû darabban Móricz egy ország tragédiáját ábrázolja a fõhõs alakján keresztül. Szakhmáry Zoltán évek óta mintagazdaságának él, amely azonban sokba kerül, a továbblépéshez pénzre volna szüksége, de kölcsönt csak úgy kaphat, ha felesége is aláírja a váltót. Eszter azonban nem szereti a férje munkáját és végül nem írja alá a váltót. Zoltán dühében mulatni indul és a tanyára meghívja az eddig elhanyagolt úri társaságot. Összetalálkozik újra a már elõbb megismert summáslánnyal, Rozikával és a kapcsolatuk tartósnak indul. Ám a nagy muri közben Rozika összebarátkozik a könyvügynök Lekenczeyvel és érzi, hogy ez a barátság sokkal inkább megfelel az õ lényének. A duhaj mulatságra váratlanul betoppan a feleség, Eszter is, botrányt csap, miközben Rozika megszökik az ügynökkel, rövid búcsúlevelet hagyva Zoltán részére. Szakhmáry úgy érzi, hogy minden összedõlt körülötte, nincs asszonya, aki mellette álljon, nincs friss szeretõ, nincs pénz a gazdaság fejlesztésére, és nincs ember, aki megértené elgondolásait. Kétségbeesésében fölgyújtja házát és fõbe lövi magát.

„A kettõs, történelmi és személyi válságba jutott hõs két fronton küzd saját kora és környezete ellen, de mind a két síkon vereséget szenved. . Móricz éppen azt jeleníti meg, hogy ez a bukás nem volt objektív törvényszerûség, igenis volt lehetõség más megoldásra is, ám a dzsentri réteg önmagát túlélt pusztuló réteg…” – Implon Irén, Fáklya

„Mindig voltak és lesznek Szakhmáry Zoltánok, akik beletemetkeznek a munkába, és egyetlen hiúság él bennük: nem tudják elviselni a bizalmatlanságot…hátuk mögött ott állnak a kalmár-eszû Csörgheõ Csulik, az üresfejû Ábelek, a jövõ-menõ vigécek…És a Szakhmáry Zoltánok oldalán mindig voltak és lesznek rosszul szeretõ szerelmes Rhédey Eszterek, akik irigyen feszülnek szembe mindennel, ami a férjük számára élet…És a magány éjszakájában mindig voltak és lesznek hullócsillagok, tündöklõ Rozikák, akik õsi ösztönükkel igézõen belefonódnak a csillagsorsokba, de végzetük: a zuhanás…” – Szabó József, rendezõ

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1979.12.21